Seven

-Layala! - nézett csillogó szemekkel.

-Jól vagyok, igen! De beszélhetnénk? Négyszemközt! - húztam a folyosó vége felé. Ott viszont más is állt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Helló Layla! Látom semmi bajod,rendbe jöttél. - húzódott gúnyos vigyorra a szája. 

-Én...sajnálom. Tényleg, én csak.. - léptem közelebb hozzá, és megöleltem volna, ha nem taszít el magától. 

-Mit sajnálsz? Azt, hogy két percre hagylak magadra és te akkor is a drágalátos Jimmydhez rohangálsz, mint egy kis pincsi?! Halálra izgulom magam miattad. Én, és nem ő! Mondd, mit tett ő érted, hogy ennyire szereted? Ő virrasztott melletted? Ő ugrott minden kérésedre? Layla, lehet, hogy én durván szólok hozzád, de jobban szeretlek nála. - mondta, majd sarkon fordult és elment a lift felé.

 Meg sem várta, hogy reagáljak - mondjuk nem is tudtam volna. Csak álltam ott megdermedve, a szavai visszhangoztak a fejemben, éles tőrként találták el a szívemet. Tudtam, hogy igaza van. Jimmy nem tett értem semmit, amiért ennyire ragaszkodhatnék érte, mégis ő volt ott a kórházi ágyam mellett, amikor felébredtem. Ha ennyire nem érdekelném, akkor nem is jött volna be hozzám. Adam csupán féltékeny volt. Különben is, mi az, hogy jobban szeret engem, mint Jimmy. Nem hinném.

-Adam! Várj! - mentem utána határozott léptekkel. 

-Mondd gyorsan. Sietek! - nézett unottan a plafonra. 

-Te...szeresd a húgomat, mert ha még egyszer sírni látom miattad, kitekerem a nyakadat! Veheted akár fenyegetésnek is, nem érdekel. Ó, és ha ennyire sietsz, miért jöttél egyáltalán ide? Hm?! - kérdeztem flegmán. 

Az adrenalinszintem az egekben volt, nem tudtam uralkodni magamon. Ő egy pimasz mosolyt villantott felém, majd két nagy kezét vállaimra tette és egy laza mozdulattal megcsókolt. 

Talán tiltakoznom kellett volna? Nem tettem, sőt - bár tudtam, hogy ezzel hatalmas fájdalmat okozok a húgomnak - egyenesen olyan boldog voltam, mint még soha. 

Adam puhán, mégis szenvedélyesen csókolt. Amikor az ajkaink szétváltak, félve néztem a fölém magasodó fiúra. 

-Ezért. Layla, tudnod kell, hogy szeretlek és ezen nem tudok változtatni. - mosolyodott el, de ekkor olyat tettem, amin még én is meglepődtem.

Egy határozott, erős mozdulattal a tenyerem az arcán csattant. Ő meglepetten pislogott, majd lehajtotta a fejét és kuncogott. Csak tudnám, hogy mi is volt olyan baromi vicces.

-Szóval ennyit jelentek neked? Rendben, ha te így, akkor én is. - morogta és eltűnt a liftben. 

-Layla! Ez mégis mi a fene volt? - hallottam egy sírós hangot a hátam mögül. 

-Lauren.. én igazán sajnálom. - öleltem magamhoz.

-Azt hittem, tényleg engem szeret. Hogy lehettem ennyire naiv? - bújt bele a vállamba, könnyei gyorsan áthatoltak a vékony hálóingen, ami rajtam volt. A cseppek égették a bőrömet, a szívem meghasadt. 

A húgom sírt Adam miatt, és bár megfenyegettem, mégsem csinálhattam vele semmit, mert én is bűnös voltam. Legszívesebben jól felpofoztam volna magam abban a pillanatban. 

-Nyugodj meg! Jobbat érdemelsz! - suttogtam, de alig akartam elhinni amit mondok. Az igazság, hogy féltékeny voltam Laurenre. Nagyon is. 

Ekkor odalépett mellénk Dave, és mintha nem láttam volna, hogy éppen dráma van, belekezdett a mondandójába. 

-Layla, beszélhetnénk? kérdezte halkan. 

-Persze, mondjad nyugodtan. - erőltettem egy hamis mosolyt az arcomra. 

-Négyszemközt. - babrált az ujjaival. 

-Nézd, nincsenek titkaim Lauren előtt. Mondd csak. - ráncoltam a homlokomat. Lauren csak kapkodta a tekintetét hol rám, hol pedig Davere.

-Menj vele. Biztosan fontos, amit mondani szeretne. - suttogta. Elkerekedett szemekkel néztem rá,
végül félrevonultam Davevel.

-Layla, én..nehéz ezt így..szóval én...azt hiszem.. - dadogott,mosolyogva figyeltem a próbálkozását. Nagyon jól tudtam, hogy mit akar, de hagytam, hadd mondja ő.

-Szóval? - vontam fel a szemöldökömet.

-Szóval..nekem azóta tetszel...amióta először találkoztunk. Csak azt szeretném tudni, hogy te tulajdonképpen mit érzel irántam, már ha egyáltalán érzel. - húzgálta az inge ujját.

-Dave, én nagyon kedvellek és hálás vagyok mindenért, de én Jimmyt szeretem. - támasztottam meg a homlokomat a mellkasán.

-Értem,akkor menj csak vissza hozzá. Úgy látom, már nagyon vár. - mondta enyhe szarkazmussal a hangjában és nézett abba az irányba, ahol Jimmy éppen...MI?!

Nem hittem a szememnek! Jimmy egy nekem tök idegen lánnyal flörtölt és elég feltűnően. A csaj is feltűnő volt, a maga miniszoknya,szinte átlátszó póló, hatalmas sarkú cipő, hosszú, derékig érő fekete haj és egy tonna smink kombinációjával.

Jimmy, aki elméletileg engem szeret, a lány szoknyája alatt matatott. Bele sem merek gondolni, hogy mit csinálhatott.

Én hülye két srácot is elriasztottam magamtól ez miatt.

-Ez gáz! - húzta el a száját Dave. Egy ideig néztem az arcát, a kusza haját, majd megragadtam a kezét.

-Gyere! - húztam be a kórtermembe és ott összekapkodtam a ruháimat, kibújtam a hálóingemből. Dave csodálattal nézett végig rajtam. A szeme csillogott a vágytól.

-Tetszem neked? - lépkedtem hozzá és kezét a mellemre irányítottam. Döbbenten nézett, majd kajánul elvigyorodott.

-Nagyon, - suttogta. Éppen közel akart hajolni hozzám, hogy megcsókoljon, amikor visszasétáltam az ágyamhoz.

Beleugrottam egy fekete csipkés bugyiba és ugyanolyan melltartóba, egy kockás rakott szoknyába, alá vettem egy fekete combfixet, felülre egy Sex Pistolsos pulcsit, végül magamra rángattam a bakancsomat. A vállamra kaptam a sporttáskámat, amiben Lauren hozott be nekem pár ruhát, Dave kézen fogva kiléptem az ajtón. Közvetlen Jimmy és az idegen lány mellett megálltam, ledobtam a táskát, ami nagy hanggal ért földet. Jimmy ezért felfigyelt rám. Mondani akart valamit, de én elfordultam tőle.

Davet kihúztam az ajtón, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. A keze időközben a fenekemre tévedt, és megmarkolta azt. Beletúrtam a hajába, ami még jobban feltüzelte a fiút.

Féltékeny voltam és az irányított. De egy hihetetlenül kellemes érzés is elfogott. Tetszett nekem Dave, titkon reméltem, hogy én is neki.

-Mi az...?! - hallottam Jimmy döbbent hangját.

-Mi az drágám? Mit nézel ezen a szerencsétlen libán? - mondta a mellette ülő fruska. A hangja borzasztóan irritáló volt.

A gyomrom görcsbe rándult, de próbáltam nem tudomást venni róla. Egyre jobban szorítottam Dave haját, aki ennek hatására erősebben kezdte markoli a neki kedves testrészemet.

Csak a pillanatnak akartam élni, amikor Davevel szenvedélyesen csókolózunk és eközben Jimmy őrülten féltékeny.

-Ő a barátnőm! - mondta Jimmy, hallottam a hangjában, hogy rettentően feszült. Dave ekkor belemosolygott a csókunkba és elengedett, majd Jimmy felé fordult.

-Csak volt, haver! Nem vigyáztál rá eléggé! Ő jobbat érdemel. - kacsintott és átölelte a derekamat, majd elindultunk a kijárat felé,

-Lauren, gyere! - mosolyogtam a húgomra, majd kézen fogtam és immáron hárman mentünk a lifthez. Az ujjaim eközben összefonódtak Daveével. Amikor beszálltunk, idegesen markolásztan mindkettőjük kezét.

-Ne izgulj! Megérdemlik egymást. Mi itt vagyunk neked. - mosolygott rám Lauren.

-Köszönöm hugi! - mosolyogtam vissza.

A lift a földszintre ért és mi kiszálltunk. A sporttáskám Dave vállán pihent. A tekintetem elidőzött a fiú kidolgozott felsőtestén, széles vállain, amik a pólóján keresztül kirajzolódtak.

A kórház nem volt túl messze az otthonunktól, ezért gyalogoltunk odáig. Útközben Laurennel kibeszéltük a srácokat, mármint Jimmyt és Adamet. A kapuba érve mindketten nagyot sóhajtottunk, majd a bejárat felé indultunk,

Amint beléptünk a házba, az emeletről egy ismerős zenét hallottunk. Bármikor felismertük volna a My Wayt.

-Layla! Én..szeretem őt. - huppant le Lauren a nappali kanapéjára. Mosolyogtam, majd fejemmel a zene irányába intettem. A húgom vigyorogva felpattant és felszaladt Adam szobájába, majd' fellökve Davet, aki a szobájába sétált.

Egyedül maradtam, így besétáltam a konyhába, gondoltam csinálok valami vacsorát.

Tudniillik anya nem volt valami nagy konyhatündér, ezért nem tanultam tőle túl sok konyhai fortélyt. Helyette inkább a nagymamám tanított főzni és sütni egészen pici koromtól.

kigondoltam, hogy mit sütök, így hozzáláttam a lasagnehoz. Minden egészen rendben ment addig, amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó, és azon kívül, hogy kisebb szívrohamot kaptam, az a személy sétált be a konyhába, akit a legkevésbé szerettem volna látni.

A gyomrom ismét összezsugorodott, de akkor a dühtől. Csendben bejött a konyhába és leült az asztalhoz. Nem szólt semmit, de éreztem, hogy néz.

Hamarosan felsétáltam az emeletre, Adam szobája előtt megálltam, majd egy nagy levegőt vettem és bekopogtam. Rövid csend után egy mély férfi hangot hallottam.

-Nyitva van! Bújj be!

-Készen van a vacsora. Gyertek le enni. - mosolyogtam Laurenre. Ők feltápászkodtak, addig átmentem szólni Davenek.

Amikor leértünk a konyhába, már gyönyörűen meg volt terítve. Azt gondoltam Jimmy így akart bocsánatot kérni. Szánalmas. Kitettem a vacsorát az asztalra és megvártam, amíg Lauren, Adam és Dave szednek maguknak, majd a szedőkanálért nyúltam, de összeütközött a kezem Jimmyével.

-Szedj csak te. - játszotta az udvarias cuki fiút, csak sajnos már nem dőltem be neki.

-Kösz. - válaszoltam kedvetlenül. A többiek kíváncsian figyelték a kommunikációnkat. Az egyikük feszülten nézett, a másik szája sarkában felfedeztem egy gúnyos vigyort, a harmadik pedig aggodalmasan figyelt. Azt hiszem  nem kell elmondanom, hogy melyik reakció kihez tartozott.

Onnantól a vacsora néma csendben zajlott. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Adam rám és Jimmyre volt dühös, Dave csak Jimmyre, Lauren izgult mindannyiunk miatt, Jimmy talán saját magára haragudott, én pedig Adamre és Jimmyre voltam nagyon pipa akkor.

Mikor már mindenki csak húzogatta a villáját a porcelán tányéron, azt hiszem Lauren megunta és felpattant az asztaltól.

-Befejeztétek? Szuper. Drágám, gyere menjünk. - rángatta magával Adamet és futólépésben mentek fel az emeletre. Dave és én pedig együtt maradtunk a nem kívánatos vendégünkkel.

...