Six

Adam egész éjszaka mellettem volt és a legkisebb moccanásomra is ijedten ugrott. Hihetetlennek találtam,hogy egy olyan fiú, mint ő tud gondoskodó is lenni. Végig magam mellett tudhattam egy meleg testet, ami nagyon jó érzés volt, de közel sem jelentette ezt, hogy elfelejtettem, ahogyan beszélt velem.
Rám törtek olyanok is,amikor vágytam rá,elképzelhetetlenül és leírhatatlanul. Érezni akartam a csókját, magamba szívni az illatát, érezni a teste melegét és magamévá tudni az egész lényét. Persze ezek csak átmeneti hullámok voltak. Nem tettem volna Laurennel soha azt, hogy fájdalmat okozzak neki. Nem hiányzott az, hogy rosszban legyünk.
Egész éjszaka aludtam összesen két órát, azt is úgy, hogy öt percenként felriadtam. Adam nem pihent egy szemhunyásnyit sem, gondolom én.
-Adam. - suttogtam rekedtes hangon.
-Igen? Fáj valamid? Rosszul vagy? Szóljak egy dokinak? - kapta fel ijedten a telefonját, a teásbögrét és a gyógyszeres dobozt egyszerre az éjjeli szekrényről.
-Nem kell. Jól vagyok, de te aludj legalább egy kicsit. Rád fér! - mosolyogtam erőtlenül.
Nem tudok. Túlságosan aggódom érted. - simította meg gyengéden az arcomat.
Érdekes volt, hogy van neki egy 'óvóbácsi' oldala is, amit talán nem hogy én, de még Lauren sem gondolta volna róla. Érdekelt, hogy milyen a családja, hogy miért lett Adam olyan, amilyen, de azokra a kérdésekre nem kaptam volna választ. Legalábbis akkor biztosan nem.
Addig gondolkodtam, hogy a végén elszunnyadtam egy picit. Talán álmodtam is valamit apáról és Laurenről, ami olyan volt, mintha már megtörtént volna, de lehet,hogy csak képzelődtem.
Éreztem, ahogy Adam felkel az ágyból és az ajtó felé sétál. A szemeim kipattantak és könyörgő tekintettel néztem rá, jelezve, hogy l ne merészeljen menni tőlem.
-Van egy kis dolgom, ha megkérhetlek addig ne menj sehová! Sietek vissza. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Amikor újra felegyenesedett, zöld szemeivel végigpásztázta a takaróba bugyolált testemet, aztán hátat fordított és kisétált a szobából. Mikor meghallottam a bejárati ajtó csukódását, kikecmeregtem az ágyból és bár az elején kicsit kóvályogva, de lesétáltam a lépcsőn. Felvettem a cipőmet és egy bőrdzsekit, majd kiléptem a csípős őszi szélbe.
Elindultam Jimmyhez. Hiányzott, vele akartam lenni minél hamarabb.
A megtett útvonal felénél elkezdtem szédülni,amikor meghallottam, egy hangot. Nem tudtam kivenni, hogy mit mondott, talán a nevemet. Ügyetlenül megfordultam és láttam egy alakot, amint közeledik felém. A fejemhez kaptam a kezemet, mintha azzal elősegíteném a szédülés csökkenését. A fazon egyre közelebb ért hozzám, mégis egyre homályosabban láttam, míg a végén minden elsötétült körülöttem. Bár nagyjából magamnál voltam, nem tudtam megmozdulni. Csak feküdtem a nyirkos fűben és egy ismerős hang a nevemen szólított.
-Layla!
-Apu? - nyögtem ki alig hallhatóan. -Kérlek vigyél magaddal. - gondoltam, mert semmi erőm nem volt megszólalni. Az arcomon lecsordult pár könnycsepp.
Ő csak mosolygott és a szemei csillogtak. Bármit megadtam volna, hogy még akkor utoljára megölelhessem.
-Layla! - egyre csak ezt hajtogatta, mígnem a hangja kezdett kitisztulni és olyan volt, mint Daveé. Nem tudtam elképzelni, hogy mit keresett pont ott pont akkor.
Mondják, hogy mindenkinek van egy őrangyala, aki védelmez ha szükséges és aki minden lépésünket figyeli. Azt hiszem, az én őrangyalom testet öltött. Méghozzá Dave személyében. Talán apu küldte őt. Hálás voltam neki ezért. Rettentően hálás.
Megrebegtettem a szempilláimat, jelezve, hogy hallom Davidet, mire egy megkönnyebbült sóhajt hallottam.
-Hogy érzed magad? - kérdezte. Nem válaszoltam,csak megszorítottam a kezét, ami rengeteg erőfeszítésembe került. Fáradt voltam. Elfáradtam és azt kívántam, bárcsak apu mellett lehetnék. Akkor elnyomott az álom.
Amikor újra kinyitottam a szemeimet,ismeretlen helyen ébredtem. A falak zöldek voltak. Egy idegesítő pittyegés visszhangzott a teremben. Már kezdett valami derengeni a hellyel kapcsolatban. Lassan oldalra fordítottam a fejem, amerről a hangot hallottam és egy hatalmas kő esett le a szívemről. Jimmy beszélgetett egy fehér ruhás, hosszú hajú orvossal(?).
Nem igazán volt tiszta, hogy pontosan mit is keresek ott és hogy Jimmy hogy került oda. Ezeken gondolkodtam, amikor észrevettem, hogy ő engem néz elég közelről.
-Szia Lala! - mosolygott és láttam a megkönnyebbülést az arcán.
-Szia Jimmy. Hogy vagy? - pislogtam rá.
-Én? Azt hittem meghalok, amikor Adam szólt, hogy kórházban vagy. Jöttem, ahogy csak tudtam. Na és te hogy érzed magad? - mosolygott, amivel teljesen megőrjített. Adam tudott róla, aminek nagyon nem örültem. Végre egy kicsit megnyílt, erre elbasztam az egészet.  És miért szólhatott Jimmynek?
-Hát tulajdonképpen egész jól. - mosolyodtam el halványan. Közben pedig olyan lehetetlen érzés kerítette hatalmába, amiben egyszerre játszott szerepet az öröm, jókedv, vidámság, szomorúság, bánat, fájdalom és csalódottság. Szerettem Jimmyt, de mégsem tudtam volna elképzelni vele az életemet. Ellenben Adammel. Tudom, hogy ez hülyén hangzik és hogy egy tipikus hülye picsának tűnök,amiért a bunkó után epekedek, de nem, nem vagyok az.
A törődésével, a gondoskodásával, amit felém mutatott az elmúlt éjszaka, felejthetetlen. Bár tudtam, hogy amint jobban leszek, visszaváltozik a régi önmagává, akit megismertem, de minden erőmmel azon leszek, hogy megnyíljon nekem. Tudni akartam a családjáról, a barátairól, a régi életéről, a gyerekkoráról. Jogom volt tudni ezek után.
-Akkor is ezt mondtad, amikor elindultál hozzám és nézd hol kötöttél ki. - fogta meg a kezemet és aggodalmas pillantásokat vetett rám.
-Jimmy, segíts kimenni a folyosóra. Kérlek! - néztem rá igéző tekintettel. Sóhajtott egyet, majd lassan felültetett az ágyban és felsegített arról. Lassan, csoszogva tettem meg az utat az ajtóig, Jimmy kinyitotta az ajtót, én pedig kitotyogtam a folyosóra. Dave amint meghallotta, hogy a kórterem ajtaja kinyílik, felénk kapta a fejét.
-Úristen Layla! - mozdult felém és ekkor a szívem a torkomban kezdett dobogni, a gyomom mákszemnyire zsugorodott. Nem értettem miért történik. Soha nem éreztem olyat csak amikor...
Nem! Nem történhet meg!
Dave közelebb lépett hozzám és megölelt.
-Jól vagyok Dave. Hol van Lauren? - néztem szét a folyosón és akkor megpillantottam a hosszú szőke haját. A kezében 2 dobozos kóla volt. Amikor meglátott, felém rohant és a nyakamba ugrott. Kis híján elestem, de örültem, hogy ott volt.
-Layla! - nézett csillogó szemekkel.
-Jól vagyok, igen. De beszélhetnénk? Négyszemközt! - húztam el a folyosó végéig. Ott viszont más is állt.

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyire későn írtam meg ezt a részt, de tudjátok a suli elveszi minden időmet. Na mindegy. Nincs mentség erre, de kérlek nézzétek el nekem. Igyekszek a következő résszel,ígérem!:)

Five

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jimmy talán egy hirtelen felindulásból következőleg megsimította az arcomat és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, de úgy döntöttem, hogy viszonozom neki azt a kedves (?) gesztust. 

Csak ott álltunk a színpad mellett. Egymás karjában, a fények villogtak, a hangfalakból egy lágy dallam tört ki. Megszűnt körülöttünk a világ, ahogyan testünk egymáshoz simult, és szívünk egy ütemre dobbant. Eltűnt minden; a múlt, a jelen és a jövő. Csak mi voltunk, ketten, mégis ... egyként.

Egészen addig tartott az a pillanat, amíg egy erős kéz meg nem ragadta a karomat és elrántott a sráctól. 

-Mit csinálsz? - találtam magam szemben Adammel. 

-Mi az, hogy mit csinálok? Mi közöd van neked hozzá? - rántottam ki a kezemet a szorításából. 

-Igen is van közöm hozzá! - a szemei hatalmas dühöt tükröztek. 

-Már miért lenne? - akadtam ki, amivel csak tovább bosszantottam. 

-Azért, mert te igen is az én barátnőm leszel! - húzott közel magához, de én ellöktem. 

Az egész báron síri csend ült. Mindenki döbbenten nézte a harcunkat, amiért kicsit zavarba jöttem. 

-Nem leszek! Soha! Te törődj Laurennel. Ha sírni fog miattad, esküszöm, hogy kinyírlak! - vettem el a mellettem lévő asztalról egy korsó sört, és Adam arcába borítottam, aki döbbenten állt. 

-Kisasszony! Ki fogja kifizetni a sörömet? - förmedt rám egy 40-es pasas. 

-Ugyan! Majd a fiatal ember kifizetni magának! - böktem Adam felé. -Hol is tartottunk? - sétáltam vissza kecsesen Jimmyhez, aki szintén le volt döbbenve a reakciómon, de hamar elmosolyodott és újból megcsókolt. 

-Mi volt ez? - kérdezte a csók befejeztével. 

-Ugyan! Teljesen részeg, mellesleg egy idióta pöcs. - legyintettem. 

-Értem. Kérsz valamit inni? - mosolygott. 

-Nem, köszi. Inkább elmehetnénk sétálni. - bólintott, majd megfogta a kezemet és kimentünk a bárból. 

Az egyik konténer felől szipogást hallottam, gondoltam megnézem. Nagy meglepetésemre a húgom ült ott összekuporodva. 

-Mi a baj Lauren? - guggoltam le hozzá. 

-Te vagy a bajom! Layla! Miért nem mondtad, hogy tetszik neked? - nézett rám könnyes szemekkel. 

-Nem Lauren. Félreérted. Nekem nem tetszik Adam. Sőt, egyenesen undorodom tőle. Csak részeg, de egészen biztos, hogy szeret téged. - fogtam meg a kezét. 

-Azt mondod, hogy engem szeret? - kerekedtek ki a szemei. 

- Biztos vagyok benne. - mosolyodtam rá, mire ő felpattant és megölelt. 

-Köszönöm Layla! - rohant vissza ez épületbe. 

Jimmy értetlenül állt, de csak legyintettem neki, hogy nem fontos. 

-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzám? - nézett rám az alkoholtól kissé kótyagos tekintettel. 

-Felőlem rendben. - karoltam belé és útközben elmeséltem neki Adam értelmetlen viselkedését. Őszintén szólva még akkor sem értettem a flegmaság okát, de nem is érdekelt különösebben. 

-Megérkeztünk. - mosolygott, majd a kapuhoz lépett, hogy kinyissa azt. Addig én az eget kémleltem. A csillagok beragyogták az eget. Olyanok voltak, mint rengeteg szentjánosbogár, akik valamiért az égen maradtak. 

Halk szitkozódásra lettem figyelmes, mire Jimmyre fordítottam a tekintetemet, aki még mindig a kulcs bedugásával szenvedett. Hiába, az alkohol nagy úr. 

Odaléptem hozzá, majd átvettem tőle a ház kinyitását. Előreengedtem, nehogy összetörje magát valahol mögöttem. Bukdácsolva kutatott a falon a villanykapcsoló után. Hirtelen hatalmas fény borította be a házat, aminek hatására nyögtem egyet és a kezemet a szemem elé tettem. Amikor már úgy gondoltam, hogy megszoktam a jelenséget, elvettem onnan a "takarót", de Jimmyt sehol nem láttam, így beljebb mentem, hátha meglátom, de hiába. Egyszer csak két kéz a derekam köré fonódott, majd egy magasabb, nagyobb test az enyémhez préselődött, mire felugrottam és kirántottam magam az ölelésből. 

-Na mi az? - nézett rám Jimmy ártatlanul, ezért akaratlanul is nevetnem kellett. 

-Gyakran csinálod ezt? - bújtam hozzá. Karjaival erősen átölelt, amitől biztonságban éreztem magam. 

-Az ijesztgetést? Nem, nem sűrűn. 

-Nem arról beszélek. Gyakran vannak nálad lányok? - komorodtam el és a szemébe próbáltam nézni, de ő elfordította a fejét rólam. 

-Nem. Hogy őszinte legyek, te vagy nálam az első lány. - motyogta. 

-De a bárban annyi lány rajong érted. Bármelyiküket megkaphatnád. - ráztam a fejem értetlenül.

-Ugyan már Layla! Nem tervezek AIDS-es lenni. Mellesleg egyik lány sem váltott ki belőlem olyan heves reakciókat, mint te. Te különleges vagy. Meg persze ők csak a zenészt látják bennem és nem az embert. - húzott magához mosolyogva. Teljesen egymáshoz voltunk simulva. 

-Komolyan mondod? - suttogtam az ajkára. 

-Igen. - mondta, majd ismét egymást faltuk. 

Persze ez még közel sem jelentette azt, hogy mi ketten együtt járunk. Dehogyis! Talán egy kis idő múlva, de lehet, hogy akkor sem. Bár ez csak később fordult meg a fejemben. Akkor annak a pillanatnak éltem, ahogy csókol, ahogyan hozzám ér. Érintése égette a bőrömet. Gyengéden a kanapéra fektetett és fölém hajolt. A számról áttért a nyakam csókolgatására, de nem bántam. Talán hülyeséget csináltam, hiszen alig ismertem, de ráfoghatom, hogy "szakmai ártalom". 

A dolog végül csődbe ment, mert bár mind a ketten akartuk, de a testünk tiltakozott. Szóval hagytuk az egészet a fenébe. 

Helyette Jimmy berakott egy lemezt a lejátszóba és azt hallgattuk összebújva. Egészen addig, amikor egy lassú dal kezdődött. Rögtön felismertem. Az a hang nem keverhető össze senkiével. 

-Felkérhetlek egy táncra? - lépett elém lovagiasan. 

-Igen. - pirultam el és a kezemet a kezébe csúsztattam, közben ő hozzám simult és egyszerre mozogtunk. Olyan volt az a 6 perc, mint egy álom. Soha senki nem kért fel azelőtt táncolni. 

Tánc közben közel hajolt hozzám és olyan puhán, olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy az egész testem libabőrös lett. 

Körülbelül hajnali 4 óra körül úgy döntöttem, hogy elindulok haza. 

-Elkísérlek. Ne mászkálj ilyenkor egyedül. - bújt bele a pulcsijába. 

-Nem kell. Tudok magamra vigyázni. - mosolyogtam, de egy határozott tekintet letörölte az arcomról a vigyort. -Oké, gyere. - motyogtam, majd kiléptem az ajtón. A hazafelé vezető út csendben telt. Végig a cipőmet néztem, mintha valami rendkívüli lenne rajta. 

Jimmy gondolt egyet és ujjait rákulcsolta a kezemre. Eleinte csak meglepődve néztem rá, de mivel a tekintete nem vetődött rám, így mentünk a már nem annyira hosszú távon. 

A ház elé érve megláttam Adamet az erkélyen cigizni. Amikor észrevett minket, eldobta a csikket és árgus szemekkel figyelt. 

-Hát akkor jó éjt. - mosolygott Jimmy, majd közelebb hajolt. 

-Köszi, neked is. - mondtam aztán kicsit bátortalanul megöleltem. 

Nem is tudom. Amikor megláttam Adamet elfogott egyfajta szorongás. Mintha rossz dolog lenne az ha egy másik srácot ölelek és csókolok. Pedig Adam igazán nem volt a barátom. Biztos voltam benne, hogy ő engem várt, és azt is sejtettem, hogy mondani akart valamit az estével kapcsolatban. 

Jimmy meg akart csókolni, de valami okból kifolyólag elhúzódtam tőle akaratom ellenére. Ő egy gyilkos pillantást vetett az erkélyen ácsorgó Adamre, aki viszonozta neki ezt a "kedvességet". 

Tanácstalanul néztem hol az egyik fiúra, hol a másikra, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Jimmy nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem azért, mert szerelmes voltam belé vagy bármi. Jó, éreztem iránta egy erős vonzalmat, de az még nem volt nevezhető szerelemnek. Adam miatt csináltam. Hogy tudja azt, nem félek tőle bármit is tesz. 

Jimmy magához szorított, majd amikor abbamaradt a csókunk elengedett, intettem neki és besétáltam a kapun. 

A házba érve halkan levettem a cipőmet, hogy Lauran nehogy felébredjen. Éppen az erkélyre indultam, hogy megkérdezzem Adamet, mégis mit csinál ilyen későn is odakint, de ő megelőzött. Lejött hozzám és a sötétben figyelt. Mit ne mondjak, elég ijesztő volt. 

-Ez mi volt? - kérdezte mély hangján, majd nekitámaszkodott a falnak. 

-Ez? Jimmy. - vontam meg a vállamat és a konyhába mentem. Adam követett. Leült az asztalhoz és a könyökére támaszkodva figyelt. 

Levettem egy poharat a szekrényből és vizet engedtem bele. A konyhapultnak támaszkodva ittam bele az italomba, majd Adamre néztem, aki pislogás nélkül pásztázta végig az egész testemet. 

-Miért csinálod ezt? - kérdezte halkan. Kicsit elcsuklott a hangja, de nem foglalkoztam vele. 

-Mit? - kérdeztem és a poharam alján lévő folyadékot tanulmányoztam.

-Ezt. Miért akarsz féltékennyé tenni? Tudom, hogy érzel irántam valamit. - mondta és bár nem láttam tudtam, hogy mosolyog. 

-Mi van? Az egyetlen dolog amit irántad érzek, az a szánalom. Te foglalkozz a húgommal, mert ha még egy könnycseppet is ejt érted, kitekerem a nyakadat. Megértetted? - ittam ki a maradék vizet a pohárból és mérgesen lecsaptam azt az asztalra. Adam csak halkan kuncogott. Nem vette komolyan, amit mondtam neki. Nagy vétek. 

- Legbelül tudom, hogy erős vágyat érzel irántam. Kívánsz engem. Minden értelemben. És ne is próbáld meg letagadni. - nyugodt volt és ez bosszantott a legjobban. 

Azt a három srácot igyekszem kiverni a fejemből, de az egyikükkel lassúztam, smároltam és majdnem le is feküdtünk, a másik kettő pedig...nos náluk lakunk, mellesleg az egyikük a húgom barátja. Szóval ha ők nem lennének, még mindig abban a bárban táncoltunk volna. Így hálás voltam nekik. 

-Dehogyis! - mondtam eléggé bizonytalanul, mire Adam felállt és közelebb jött hozzám. Egészen pontosan hozzám simult. Karjait a derekam köré fonta és a szemembe nézett. Ahogy a hold bevilágított az ablakon, Adam szemei tengerként csillogtak.

-Miért titkolod? Boldogok lehetnénk együtt.Gondolj bele. Csak te és én. Mindenki mást elfelejtenénk. - mondta, majd közelebb hajolt hozzám, a nyakamra tapasztotta ajkait, kezével pedig megmarkolta a fenekemet. A nyaka köré fontam a karomat és élveztem, amit csinál. 

Nagyon jól tudtam, hogy nem jó dolog az, amit akkor tettünk, mert neki volt barátnője, méghozzá a húgom. 

Látszólag őt ez nem zavarta, mert tovább tevékenykedett a nyakamnál. Harapdálta, szívogatta és tudtam, hogy miért csinálja. Tudatni akarta Jimmyvel, Laurennel, Davevel és velem, hogy az övé vagyok. Természetesen nem akartam, úgyhogy kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam a karjaiban. 

-Adam kérlek engedj el. - suttogtam, de meg sem hallotta. Csak felemelt és szaladt fel a szobájába. Meglepetésemre Dave nem volt ott. Lefektetett az ágyra, lekapta magáról a pólóját, de én féltem. Tőle. 

-Layla mi a baj? - váltott át az arcán csücsülő kaján vigyor aggodalommá. 

- Nem érzem jól magam. - motyogtam. Tényleg nem voltam jól. Émelyegtem, szédültem, hasított a fejem és rázott a hideg. Ő a homlokomra tette a kezét és még mindig láttam az arcán az aggódás jeleit. 

-Úristen! Tűz forró a homlokod. Gyere, gyorsan bújj be. Én addig hozok neked gyógyszert. - takart be és lerohant a lépcsőn. Hihetetlennek találtam, hogy pár perc alatt mennyire beteg tud lenni az ember. Ráadásul fogalmam sem volt, hogy mitől. 

Csak azt tudtam, hogy Adam ágyában fekszek betegen. Ő hamar visszaértés a kezembe nyomott egy gyógyszert és egy pohár vizet. Lenyeltem a bogyót és vizet ittam rá. 

-Most pedig próbálj meg aludni. - mosolygott, majd elindult az ajtó felé. 

-Várj! - szóltam utána erőtlenül. -Ne menj el. Maradj itt velem. - suttogtam, mire mosolyra húzódott a szája. Leült mellém és elkezdte simogatni a hajamat. 

Nem tudom, miért akartam, hogy velem legyen. Talán azért, mert gondoskodott rólam. De talán azért, mert igaza van. Legbelül talán vonzódok hozzá, csak félek bevallani magamnak. 

Féltem, hogy Lauren dühös lesz rám ezért és a végén elveszítem. Ő az egyetlen ember, aki mindig meghallgat, együtt sírtunk, nevettünk, sőt akivel még a veszekedést is élveztem. Szeretem a húgomat, még akkor is ha néha önfejű. Nem hagyhattam, hogy egy pasi elszakítson minket egymástól. 

Four

Hazaérve kipakoltuk a ruháinkat, Lauren pedig lefeküdt az ágyra és elkezdett írogatni.

-Mit csinálsz? - feküdtem mellé, és néztem, ahogyan ír.

-Dalt írok. Mármint szöveget. - mondta mosolyogva.

-Elolvashatom majd? - kérdeztem izgatottam.

-Persze! - válaszolta.

Lauren mindig is tehetséges volt az írás terén. Kitalált történetek, versek és dalszövegek. Ezek voltak azok, amikből otthon tele volt rengeteg füzete. Sőt, volt, hogy kottákat is csinált, bár mindig én gitároztam neki.

Rengeteg év telt el azóta, hogy utoljára írt bármit is, ezért örültem annak, hogy újra elkezdte.

-Figyelj csak, el tudod játszani ezt? - nyomott a kezembe egy összegyűrődött,néhol szétszakadt papírlapot. Hangjegyek sorakoztak rajta.

Bólintottam, majd bátorkodtam elvenni a falnak támasztott akusztikus gitárt. Behangoltam, bár úgy vettem észre, hogy Dave szinte minden nap használja, mert nem nagyon kellett állítgatni. Játszani kezdtem. A dallam nagyon fülbemászónak és nem túl bonyolultnak bizonyult ezért hamar belejöttem.

Lauren elkezdett énekelni. A hangja mindig is gyönyörű volt és tiszta. Soha nem volt hamis, mindig ki tudott énekelni magasabb hangokat is, amit csodáltam benne, mert általában a mélyebb hangszínű dalokat szerette. Enyhén rekedtes hangja megbabonázta az embert.

Miközben játszottam, odaült mellém és elém tartotta a kis füzetét, amiben a dalszöveg volt. Énekeltem vele. Olyan bizsergés járta át az egész testemet, mintha áramütés ért volna. A dal végén mindkettőnk arcán hatalmas mosoly helyezkedett el.

-Van még mit finomítani rajta, de majdcsak jó lesz. - csukta be a füzetet, majd felállt és kinyitotta az ajtót, ahol három fiú állt tátott szájjal.

-Ez meg mi volt? - lépett a szobába Adam.

-Régen írtam dalokat és kottákat is. A napokban ez motoszkált a fejemben, és gondoltam megpróbáljuk, hogy mi lesz belőle. - vonta meg a vállát Lauren.

-Ez nagyon szép volt! Oltári tehetségesek vagytok! - örvendezett Dave.

-Ezt még gyakorolnom kell párszor, mert sok helyen hibáztam. - mondtam mosolyogva.

-Ugyan már! Pár helyen javítjuk a dallamot és nagyon királyul fog menni. - lépett hozzám Dave és kivette a kezemből a gitárt, majd széthajtogatta a gyűrött papírlapot. -Na akkor nézzük azt a kottát. - elkezdte játszani és néhány helyen megtorpant, hogy átírja a sorokat.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol Jimmy állt. Elé léptem és felnéztem rá. Egyenesen a szemébe. Az illata újra megcsapta az orromat és megint magával ragadott az az érzés, ami az előző nap. Vágytam rá. Imádtam a mosolyát és az egész megjelenését.

-Szia! Lenne kedved eljönni velem sétálni egy kicsit? Átjöhetnétek hozzám! - ajánlotta fel, amire én hátranéztem a többiekre. Dave felnézett egy pillanatra a munkából és mosolygott.

-Menjetek csak! Én befejezem még ezt,aztán úgyis készülök. - mondta.

-Lauren? Adam? Ti jöttök? - kérdeztem. Lauren elindult volna, de Adam közbeszólt.

-Hé  Lauren! Megnézed velem az új horror filmet? - kacsintott a húgomra, aki tanácstalanul nézett hol rá, hol pedig ránk.

-Menj csak. - mosolyogtam rá, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

Jimmy körülbelül négy saroknyira lakott Daveéktől.

Az út szélén megpillantottam egy lányt, aki feltűnően kevés ruhát viselt. Felém fordította a tekintetét, és szemében megcsillant a remény, de elfordítottam a fejemet. Ismertem és ő talán azt remélte, hogy majd eljöhet velem. Őszintén sajnáltam, de nem tehettem semmit.

Egy kis méretű házhoz értünk. Magas kerítésén rózsák futottak fel. A háztető magas, csúcsos volt. A falak sötétek, de annál magával ragadóbbak. Szinte hívogatott.

-Hát...ez lenne az. - léptem be Jimmy után.

A kinti rideg külső megtévesztő. Bent nagyon otthonos kis lakás. Faberakásos falak, kandalló, a falon képek. Jobbra pedig egy hosszú kanapé, előtte egy tévével.

-Mit szeretnél nézni? - ült le a földre, és kipakolt rengeteg DVD-t.

Megragadt a szemem egyen,amin egy vörös hajú nő volt, mögötte egy szőke srác, előttük pedig egy hatalmas hajó, és nagy betűkkel ráírva a következő: "TITANIC".

-Azt nézzük? - fordult felém Jimmy, és kivette kezemből a lemezt.

-Én még nem láttam, szóval nézhetjük. - mosolyogtam, és leültem a kanapéra.

-Mi van? - nézett rám csodálkozva. -Nem láttad még a Titanicot? Az meg hogy lehet? - billentette kicsit oldalra a fejét.

-Tudod, kiskoromban nem igazán néztem filmeket. A szüleim halála után meg végképp nem. - magyaráztam, miközben Jimmy pár ügyes mozdulattal elindította a filmet.

-Rendben, mindjárt jövök. Addig nézd. - mosolygott és kiment azt hiszem a konyhába.

Én csak meredtem a tévére, és érdeklődve néztem, ami benne ment. Megtudtam, hogy a  Titanic
 egy hajó volt, és egy néni meséli a történetet. Pár perc múlva Jimmy visszatért egy tál popcornnal, gumicukorral és csokival. A popcornos tál a hasán volt, így onnan eszegettük. Összegömbölyödtem, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Ő gyengéden átölelt. Így néztük tovább a filmet.

Tényleg nagyon tetszett és éppen ott tartottunk, amikor a hajó orránál állnak a naplementében.

-Istenem, bárcsak engem is úgy szeretne egyszer valaki, mint Jack Roset. - sóhajtoztam, amikor Jimmy halkan kuncogni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Imádtam a film minden egyes kockáját. A mellettem lévő srác már kevésbé, ugyanis a művészi rajz után elaludt. Onnantól azt kívántam, bárcsak egyszer én is találkoznék valakivel, aki hasonlóan szeret engem.

Amikor elkezdett süllyedni a hajó,elkezdtem a sírást. A könnyeim potyogtak. Egyenesen az alvó fiú pólójára. A végén, mikor Jack meghalt, hangosan elkezdtem zokogni. A vállaim rázkódtak a sírástól.

-Hé nyugodj meg. Nincs semmi baj. Ez csak egy film. - mosolygott álmosan Jimmy, majd magához húzott és szorosan megölelt.

Csak ölelkeztünk a félhomályban. Én sírtam, Jimmy pedig hallgatta a szipogásomat, és a hajamat simogatta. Körülbelül 15 percig voltunk így, mikor ő kicsit eltolt magától és egyenesen a szemembe nézett. A szívem nagyon gyorsan kalapált. Elkezdett közelíteni felém, majd megtorpant picit, aztán újból odahajolt. Már éppen egy hajszál választott el attól, hogy összeérjen a szánk, amikor kinyílt az ajtó. Úgy rebbentünk szét, mint holmi galambok, amikor valaki közéjük megy.

Az ajtón Lauren, Adam és Dave lépett be. Adam levágódott a kanapéra, Lauren pedig az ölébe huppant(!!). Alig akartam hinni a szememnek.

Az én szerelésem nem bizonyult annyira szexinek, mint a húgomé, aki egy fehér topot viselt mély dekoltázzsal, rövid fekete szoknyát és tűsarkút. Na igen. Mindig is ő volt kettők közül a szexibb, akiért, még a volt barátom is odavolt.

-Készen vagytok? - mosolygott Dave, akinek egy gitártok volt a hátán.

-Persze! Mehetünk. - mondta Jimmy, de én csak bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy Adam hogy bolondította ennyire magába Laurent. Meg persze, hogy mindig így járok. Mindenkinek a húgom kell.

-Jössz már? - nyújtotta felém Jimmy a kezét. Bólintottam és elindultam utána.

Néha Adamék felé sandítottam, akik kéz a kézben sétáltak és elég gyakran megálltak csókolózni.

-Lauren! Egy pillanatra idejönnél? - szóltam a húgomnak, aki szomorúan engedte el Adam kezét.

-Itt vagyok. Mondd. - termett ott egy pillanat alatt.

-Mi ez az egész? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Mire gondolsz? - mosolygott bájosan.

-Te mit művelsz Adammel? - ráztam meg a fejem hitetlenül.

-Vele járok. Mégis mi a francnak látszik?! - akadt ki.

-És ezt mikor szándékoztad elmondani nekem? - vontam kérdőre.

-Ugyan már Layla! Nem vagy az anyám. Ő már halott. - kapta fel a vizet és visszament Adamhez, aki lenéző pillantást vetett rám. Ezer tűként ért a reakciója. Én mindent megtettem azért, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, erre ő összejött egy olyan fiúval, aki bár első ránézésre, sőt a többire is nagyon helyes, de ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy veszélyes és nem vágyik többet a társaságára.

Megérkeztünk a bárhoz, ahol a srácok felléptek aznap este. A bejáratnál egy kigyúrt kidobó ember állt és ridegen nézett ránk.

-Barátnőitek? - kérdezte hűvösen.

-Olyasmi. - vonta meg a vállát Adam. Lauren szomorúan nézett rá, majd beléptünk a helyiségbe.

Egy fiatal srác konferálta fel a fellépőket. Mi a húgommal az első sorban álltunk.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Jimmy Young. A dobok mögött Rev, a gitáros pedig Dave Peters. Fogadjátok őket sok szeretettel.

A zene felharsant, és Jimmy elkezdett énekleni. Az első sorban ugráltuk végig az egész számot, majd amikor vége lett, mosolyogva néztem a srácot.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Adam Walker! - a közönség tapsolt, ujjongott és füttyögött.

A dal végén visszatért Jimmy is a színpadra.

-Az utolsó fellépőink pedig nem mások, mint Layla és Lauren Ritchie! Egyenesen a Vicious házból! - mondta Adam a mikrofonba, majd meglepetten felmentünk a színpadra.

-Lányok, azt a dalt adjátok elő, amit ma otthon. A kotta ott van puskaként a földön. - mosolygott Dave és odaadta a gitárját.

A dobos srácra néztem, akinek fekete haja az égnek állt, meztelen felsőtestét tetoválások sokasága borította, a nyakában pedig egy nyakkendő lógott kiegészítőnek. Felmutatta a hüvelykujját, hogy kezdhetünk. Elkezdtem pengetni a húrokat és Laurennek egyszerre kezdtünk el énekelni.

-Somewhere in the end of all this hate... - teljes beleéléssel adtuk elő a dalt. A közönségtől hatalmas tapsot kaptunk, aminek nagyon örültünk mindannyian. Nem is tudom mikor érezhettem olyan jól magam, mint akkor. Biztos vagyok benne, hogy nagyon régen.

-Wow! Hú...azta! - ujjongtam Jimmy mellett, aki egy kicsit értetlenül nézett rám, majd elnevette magát amikor már nem mondtam semmit csak mosolyogtam, mint a tök.

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

Three

Lauren nevetésére ébredtem, amit nagyon, de tényleg nagyon régóta nem hallottam. Kinyitottam a szemem, majd feltápászkodtam az ágyról, és a nevetés irányába mentem.

A konyhában kötöttem ki, ahol Dave szórakoztatta a húgomat.

-Szia Layla! Készen van a reggeli! Kérsz? - mosolygott rám Lauren és felém tartott egy tál omlettet.

Ekkor jött a konyhába Adam és kikapta a tálat a húgom kezéből, majd leült az asztalhoz és elkezdte enni.

-Szia. Hát, kösz nem, inkább most kihagyom. - húztam el a számat és gyilkos pillantásokat lövelltem Adam felé.

-Képzeld, azt mondta Dave, hogy ma elmegyünk vásárolni. Szóval elmegyek készülődni. - viharzott el köreinkből, majd Dave is ment utána.

-Mi van? - kapcsoltam kicsi fázis késéssel. Adam elkezdett köhögni, amikor meghallotta a hírt, mire én odaugrottam és elkezdtem ütögetni a hátát, majd a kezébe nyomtam egy pohár vizet.

-Kösz szépen! - nézett rám, és halványan elmosolyodott.

-Ugyan! - legyintettem, azután felmentem Laurenhez, mert nem igazán akartam egy légkörben lenni a sráccal.

-Mit vegyünk fel? - néztünk magunk elé, mikor Lauren kiválasztott magának egy pólót, amit rövid ruhának használt és az előző esti combfixét vette fel hozzá.

-Basszus, mi a francot vegyek fel? - álltam tanácstalanul Dave szekrénye előtt.

-Hé! Vedd fel ezt. Az egyik volt barátnőm hagyta itt. Most már a tiéd. - dobott az ágyra Adam egy fekete csipkés topot, egy piros - fekete kockás szoknyát és egy pár magas talpú fekete cipőt, majd lefeküdt az ágyra.

-Ó. Köszönöm. - fogtam meg a ruhákat, és indultam volna ki a fürdőszobába, amikor Adam elém ugrott.

-Itt öltözz fel! - suttogta.

-Akkor légyszíves menj ki addig. - pásztáztam a földet.

-Nem, nem. Csak azt ne mondd, hogy szégyenlős vagy. - emelte fel a fejemet.

-De igen. - motyogtam.

-Hát jó. - engedett el, így kimentem a fürdőbe. Felvettem a ruhákat, majd bementem a lépcsőn, ahol már mindenki ott volt, és csak rám vártak. Adam felé sandítottam, aki mosolygott.

A kocsiban ülve az ablakon néztem ki egész úton.

-Amúgy hány évesek vagytok? - kérdezte Dave. Nem akartam válaszolni Adam miatt. Nem igazán bíztam meg benne. Nem tűnt valami ártalmatlan típusnak, szóval kicsit féltem is tőle.

-Ő ma 20, én meg ősszel leszek 18. - mondta Lauren, mire én oldalba böktem. Ő csak csodálkozva nézett rám, de nem törődtem vele.

Az elsuhanó táj nagyon érdekesnek bizonyult, ugyanis egész idő közben azt néztem, egészen addig, amíg el nem értünk a plázához(!!).

-Na ne! Dave, ezt nem teheted. Ez nagyon drága hely! Igaz, nem sűrűn jártam erre, de tudom, hogy minden egy vagyonba kerül. - mentem Dave után, aki úgy tette, mintha süket lenne és Laurennel beszélgetett.

-Menjetek előre, addig én beszélek Laylaval. - szólt a húgoméknak Adam. Dave bólintott, majd eltűntek a liftben.

-Figyelj, mi a franc bajod van? - támasztotta mindkét kezét a falnak, így megakadályozta, hogy "elmeneküljek".

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszoltam vissza.

-Elhoztunk titeket ide, hogy legyen ruhátok, és egyéb pipere cuccotok, erre te azzal jössz, hogy nem kell, mert túl drága. Dave és Jimmy mindenben segít nektek, mert meg vannak veszve értetek, de én nem. Én nem fogok nyáladzani holmi kis fruskákért. Ezt jegyezd meg! - emelte fel a hangját, amitől megijedtem, és az arcomon legördült egy könnycsepp, amit még több is követte.

Ő elindult a lift felé, én meg a fal mellett lecsúsztam a földre és kitört belőlem a zokogás. Hátranézett, majd odasietett hozzám, és az a düh, ami azelőtt a szemében volt, eltűnt és aggodalom került a helyére.

-Mi a baj? - térdelt le elém.

-Tudod...hiányoznak a szüleim.. - fakadtam ki, és átöleltem.

-Mi történt a szüleiddel? - kérdezte.

-Csak..azt ne mondd, hogy nem hallottál róla. "Gyilkosság a Ritchie házban. Sid Vicious hasba szúrta barátnőjét, Nancyt, majd pár hónap múlva a heroin végzett vele." - idéztem fel az újságok címlapját.

-Szóval ti vagytok Sid Vicious és Nancy Spungen lányai? - nézett rám meghökkenve, mire csak bólintottam. -Figyelj, tudom, hogy nehéz, de túl kell tenned magadat ezen. Tovább kell lépned, és élni az életed. Muszáj! - ölelt át. Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Forróság futott végig az egész testemen, ahogy hozzám ért. Vágytam rá. Az illata, a szája, a szeme, mindene rabul ejtett. -Na gyere. Keressük meg a többieket. - segített fel, és megfogta a kezemet, majd a lift felé húzott.

Gyorsan felértünk a másodikra, ahol aztán keresni kezdtük a húgomékat. A fura az volt, hogy Adam még akkor is fogta a kezemet, ami már eléggé zavarba hozott. Ekkor pillantottuk meg őket, amint Lauren egy hófehér kis nyári ruhát nézett a kirakatban.

-Tetszik? - lépett oda hozzá Adam. A húgom csak bólintott, majd mind a ketten bementek az üzletbe, ahol Lauren letámadta az eladót, hogy vegye le a ruhát a kirakati báburól, mert az kell neki.

Én csak néztem magam elé, amikor egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzentem.

-Gyere be. Válassz valamit ha tetszik, aztán mutatok egy olyan helyet, ami biztosan tetszeni fog. - mosolygott rám Dave. Erőltetetten visszamosolyogtam, majd bementem a boltba.

Találtam is magamnak pár olyan pólót, ami elég jól nézett ki, fehérneműket, pizsamákat, nadrágokat és egyéb szükséges holmit.

A hely, amit Dave mondott egy retro bolt volt. Jó, lehet, hogy régimódinak gondolnak, mert én nem azért mentem be abba az üzletbe, hogy divatból vegyek Nirvana, Rolling Stones, Guns n Roses és Iron Maiden pólókat. Azért mentem be, hogy olyan együttesek logóját és nevét hordjam magamon, amiket nagyon szeretek.

Onnan kaptam még sok dolgot, aminek persze örültem, de felmerült bennem a kérdés, hogy miért is csinálják ezt.

-Dave, figyelj, szeretnék kérdezni valamit. - mentem oda a sráchoz, miközben kifelé sétáltunk az üzletből.

-Igen? - fordult felém mosolyogva.

-Miért bíztok meg bennünk ennyire? Mármint honnan tudjátok, hogy nem vagyunk bérgyilkosok vagy valami ilyesmi? - ő csak elmosolyodott, majd megállt, közel hajolt hozzám és suttogni kezdett.

-Azért, amiért ti is bíztok bennünk. Pedig lehet, hogy mi rossz emberek vagyunk. - kacsintott, miközben az arca már nagyon közel volt az enyémhez és a szívem már majd' kiugrott a helyéről.

Csak elmosolyodtam, mert bíztam benne. A másikban viszont annál kevésbé.

-Lányok, ti is jöttök ma este a bárba ugye? - fordult hátra Adam, mire én csak elhúztam a számat, Lauren viszont boldogan bólogatott.

-Zenélni fogunk. - mosolygott ismét Dave, amire én is őrült helyeselésbe kezdtem.

Éppen ekkor haladtunk egy egy ékszer üzlet mellett, amikor megpillantottam a kirakatban egy ezüst láncot, rajta egy gyönyörű medállal. Csillogó szemekkel néztem, amikor Dave odalépett mellém.

-Tetszik? - kérdezte halkan. Bólintottam és mire magamhoz tértem ő már bent volt a boltban. A következő percben pedig a nyakamba akasztotta a nyakláncot.

-De hát miért kapom? - néztem rá csodálkozva.

-Boldog születésnapot Layla! - adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen elpirultam.

Two

-Mi a baj Layla? Úgy csillog a szemed,amióta hazajöttél. - sandított rám a húgom.

-Ó Lauren. Találkoztam egy fiúval. Hosszú barna haja volt, gyönyörű zöld szemei, és olyan illata, amibe rögtön beleszerettem. - áradoztam, de megtorpantam, amikor Lauren szemében megláttam az ijedtséget.

-Tudod, hogy nem jöhetsz össze olyannal, akivel a bárban találkoztál. - fogta meg erősen a karomat.

-Nem, ez nem olyan fiú. Vele az utcán találkoztam, és nem volt vele semmi olyan. - nyugtattam meg.

-De én tudom, hogy ki ő. Mármint már voltam vele és szoktam látni a bárban is. Nagyon rendes és figyelmes volt velem is, de biztosan emlékszel Amyre.

Persze, hogy emlékeztem arra a lányra, akivel olyan jókat beszélgettem. Jött egyszer egy srác, és egymásba szerettek. Sajnos onnantól Amy élete nem tartott sokáig a munkaadónknak köszönhetően.

Ebből persze mindenki tanult és igyekeztünk nem kötődni semmilyen férfi nemű egyedhez.

***

Amióta abban a bárban táncoltunk éjszakánként, mindig azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe kellene megszökni onnan. Számtalanszor lejátszódott az akció a fejemben, de soha nem mertem megtenni.

Tűsarkú, csipkés fehérneműk, fűzők és harisnyatartó. Ezek azok a ruhadarabok, amiket minden este viselnünk kellett. És persze a rúdtánc, ami elmaradhatatlan volt. Én nem igazán jeleskedtem benne, szóval általában csak tekeregtem körülötte.

Aznap sem volt az másképp. Mellettem Lauren lábával átölelte a rudat és különböző mutatványokat csinált. Ahogy végignéztem a sok nyáladzó férfin, kiszúrtam azt a fiút, akivel reggel futottam össze.
A szemei csillogtak és tudtam, hogy engem néz.

-Mire vársz még? Szedd a lábadat és menj le hozzá. - bátorított a húgom, miközben lecsúszott a rúdon.

Azzal elindultam lefelé. Néhányan próbáltak fogdosni, de ellöktem a kezeket. Amikor a fiúhoz értem, lehuppantam az ölébe. Iszonyatosan jól nézett ki, az ujjatlan piros - fehér kockás ingben, ami alá egy fekete ujjatlan pólót vett fel. A jobb csuklóján egy fekete csuklószorítót viselt. A bal vállán lévő tetoválás elsőre nonfigurának tűnt, de közelebbről megnézve már volt értelme. Az illata ugyanolyan csodás és bódító volt, mint reggel. A szájából egy szál meggyújtatlan cigaretta lógott, akárcsak a mellette lévő fiúnak, akinek bozontos fekete haja volt. Egy fekete inget viselt, amit a mellkasán kigombolt, így látszódott a gyönyörű barna bőre. Talán Kaliforniából jöhetett. A kezében pedig egy sörösüveget szorongatott. Kivettem a hosszú hajú srác szájából a cigit és a számba vettem. Ő ragyogó szemekkel nézett rám, miközben meggyújtatta azt, majd beleszívtam, a füstöt pedig ráfújtam.

- Szia szépfiú! Lenne kedved egy kis huncutkodásra? - játszottam az egyik hajtincsével, amikor egy kéz erősen megszorította a vállamat. Hátrafordultam és egy nagydarab, öreg, kopasz fickó volt az. Elkezdett húzni az egyik szoba felé.

Megpróbálkoztam ismét a cigis trükkel, de elkapta a kezemet és megszorította. Ennek hatására kiesett a kezemből a "fegyverem".

-Hé te! Engedd el! - szaladt oda Lauren és elkezdte ütni a pasas vállát, mire az hátrafordult és megütötte őt, aki ettől a földre esett.

-Ne! Lauren! Engedj el, te rohadék! - kiabáltam és kapálóztam, de az alany egyre közelebb ért ahhoz a bizonyos szobához. Amikor beértünk szó szerint ledobott az ágyra, majd kigombolta a nadrágját. Próbáltam küzdeni ellene, sikertelenül. Fölém magasodott és már kezdte volna az "akcióját", amikor hangosan kinyílt az ajtó és a két srác állt az ajtóban, egyik karjában a húgomat tartotta.  A hosszú hajú srác egy pisztolyt szegezett az öreg fickóra, miközben intett, hogy menjek oda hozzá. Odaszaladtam, mire ő átölelt és így mentünk a kijárat felé, ahol ott állt a két kidobó gorilla, akik gyilkos pillantásokat vetettek ránk.

- Állj! A két lány itt marad és veletek is elbeszélgetnénk. - emelte a kezét a hosszú hajú fiú felé, aki ügyesen kitért előle és egy erős ütéssel a földre küldte mind a két pasast, azután tovább rohantunk kifelé.

-Bírod még? - kérdezte a srác.

-Nem igazán. - nagyon szúrt az oldalam és nem igazán szeretek magassarkúban futkározni.

-Jól van, tarts ki még egy kicsit. Mindjárt kint vagyunk. - mondta. Bólintottam és őszintén reméltem, hogy igaza lesz.

A bár előtt ott állt egy bordó Chevy Bel Air, aminek neki volt támaszkodva egy félhosszú barna hajú srác és cigizett. Amikor meglátott minket, kinyitotta a hátsó ajtót, majd ő beült a kormány mögé. A bozontos hajú betette Laurent a hátsó ülésre, én pedig szó nélkül beültem mellé, mellém meg ő ült.

-Lauren! Hé! Ébredj fel! - ráztam a húgomat, de nem történt semmi.

-Hagyd. Magához fog térni. Nem kapott túl nagy ütést. - mondta a hosszú hajú.  -Amúgy Jimmy vagyok, ő Dave, a sofőrünk pedig Adam. - mutatta be a srácokat.

-Layla. Ő pedig a húgom, Lauren. - viszonoztam a gesztust. Adam beindította a motort és gyorsan elhajtott a bár elől.

-Na és hová vigyelek titeket lányok? - kérdezte a sofőrünk hűvösen.

-Nos, nem igazán tudom, mert az eddigi munkaadónk biztosan ott keresne minket először, ahol eddig laktunk. Szóval.. Oké, tudom jól, hogy illetlenség ilyet kérni, de nem maradhatnánk valamelyikőtöknél egy kis ideig? Csak addig, amíg rendes munkát nem találunk és tudunk bérelni egy albérletet. - kissé elpirultam, mert elég gáznak találtam, hogy hajléktalanként viselkedek, de nem nagyon volt más választásom.

-Nálam most nem lenne túl alkalmas, mert volt egy kis problémám a zsarukkal és nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne ha titeket nálam találnánk. - húzta a száját Jimmy.

-Hozzánk jöhettek. Majd alszotok a szobámban, én pedig átmegyek Adamhez. - ajánlotta fel Dave.

-Nagyon szépen köszönjük. Igazán rendesek vagytok. - hálálkodtam, ám ekkor megmozdult mellettem Lauren.

-Lauren! Úristen! Hogy érzed magad? - néztem rá,mire ő csak mosolygott.

-A történtekhez képest remekül. De mondd csak, hol a fenében vagyunk és kik ezek az alakok? - méregette a srácokat.

-Ó. Ők segítettek nekünk kiszabadulni. Adam, Jimmy és Dave. Náluk fogunk lakni, amíg nem lesz pénzünk albérletre. - újságoltam neki a híreket. ő csak bólintott, majd a további út síri csendben zajlott.

Jimmyt kitettük egy kis utcában. A másik két fiú meg körülbelül 15 percre lakott onnan.

Kiszálltunk a kocsiból és egy közepes méretű kertes ház tárult elénk. Belülről pedig még gyönyörűbb volt.

Fa padló és világos falak. Bőr kanapék és egy nagy plazma tévé a nappaliban.

A konyha ki volt téglázva. Bordó konyhabútorok és nagyon királyul felszerelt szekrények.

David hálószobájának falai sötét színűek voltak, fekete szekrénysorral, egy franciaággyal, tévé, házimozi, és egy asztali számítógép. Az ágy mellett volt két éjjeli szekrény, amiken volt egy - egy lámpa. A padlószőnyeg fehér volt, a falnak neki volt támasztva egy akusztikus és egy elektromos gitár.

Adam szobájának a falai fehérek és feketék voltak. Egy lépcsős polcon könyvek és CDk sorakoztak. Mellette egy kis szekrényen rengeteg bakelit lemez. Egy franciaágy fekete, szürke ágyhuzattal. Fölötte a falon egy polc helyezkedett el, amin egy gitártok,ruhák és fényképek voltak. Az ágy egyik oldalán egy kis asztal tetején volt egy bakelitlejátszó. A másik oldalon pedig a falnak támasztva állt egy gitár és egy hatalmas erősítő. Az íróasztalon számítógép, a falon pedig néhány fesztivál plakátja.

A fali óra hajlani 3 órát mutatott és rájöttem, hogy álmos vagyok. Ezért elmentem fürödni.

A fürdőszoba is gyönyörű volt. Szürke falak, a kád oldala fekete csempével kirakva, hatalmas tükör, wc, a polcokon illat és tisztálkodási szerek.

Amikor végeztem a fürdéssel felvettem a pólót, amit kaptam. Nirvanás volt. Micsoda meglepetés. Kurt és Courtney anya és apa úgymond "utóda". Elég gáz, hogy nálunk a fickó halt meg először és nem a nő. Bár Courtney még mindig él, pedig ő jobban megérdemelte volna a halált, mint Kurt. Kár érte.

Ahelyett, hogy bementem volna Laurenhez, a srácok szobája felé vettem az irányt. Meg akartam köszönni amit értünk tettek. Beléptem a szobába, de csak Adam volt bent.

-Bocsi, ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam köszönni azt, hogy segítettetek Laurennek és nekem, meg persze, hogy megengedtétek, hogy itt csöveljünk. - küldtem felé egy mosolyt.

-Pf. Ha rajtam múlott volna, ott rohadtok meg azon a helyen. Nem én voltam az ötletgazda, szóval ne hálálkodj itt nekem. - mondta mogorván, mire én megszeppenve hebegtem valami elnézést félét, majd visszamentem Laurenhez, aki addigra már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam a lámpát és bebújtam mellé.

-Jó éjszakát Lauren. - suttogtam, majd lehunytam a szemeimet és álomba szenderültem.

One

Kinyitottam a szemeimet, és egy ideig a plafont bámultam, majd az oldalamra fordultam. A meglepettségtől egy aprót sikoltottam, de egyből a számra tapasztottam a kezeimet. Egy nálam fiatalabb srác feküdt mellettem. Emlékszem rá. Olyan kis ártatlan, egyszerűen nem volt szívem lefeküdni vele. Körülbelül 17 éves lehetett. Sejtésem sem volt,hogy mi szél fújta oda tegnap este. Ott még a legfiatalabb férfiak is legalább 20 évesek.

Órákat beszélgettünk, aztán azt kérte, hogy adjak neki kábítószert. Nem akartam, hogy ilyen fiatalon tönkretegye a szervezetét és  az életét, ezért szőlőcukrot törtem össze, hogy azt higgye, kokain.

Kikeltem az ágyból, magamra húztam a ruhámat és a cipőmet, aztán kimentem a szobából. Ügyeltem arra, hogy ne csapjak túl nagy zajt, nehogy esetleg a szülők meghallják. Ahogy kiértem a házból, hűvös fuvallat csapta meg a csupasz lábaimat és arcomat. A nap már felkelőben volt, ezért szedtem a lábaimat, hogy időben hazaérjek. A táskámból előhúztam egy szál Marlborot és meggyújtottam. A füstöt kifújva kicsit jobban éreztem magam a tegnap este után. Elképzeltem, amikor a fiú felébred. Nagyon csalódott lesz. Biztosan azt remélte, hogy majd ott maradok neki. Szegény. 

Ekkor vettem észre, hogy 4-5 srác jön felém össze-vissza billegve. Gondolom az alkohol hatása. 

-Hello szépségem!  Mondd csak, van kedved egy kis pettinghez? - kérdezte egy magas festett fekete hajú srác. A piaszag megcsapta az orromat és elöntött undorral. Barna szemei üvegesek voltak. Eltörpültem mellette a 165 centimmel. Körülbelül 180-190 centi magas lehetett. 

-Nem,kösz. Kicsi vagy még te hozzám. - fújtam rá a füstöt. 

-Én nem mernék erre megesküdni. Gyere ide cicám. megmutatom, mire vagyok képes. - húzott magához. 

-Megmondtam, hogy nem! - kiabáltam, és egy mozdulattal a srác nyakába nyomtam a cigimet. Ő ellökött, miközben kezét a nyakára tapasztotta. 

-Te ribanc! - ordította. A szemei kitisztultak,  majd egy hatalmas pofonnal jutalmazott, amitől a földre estem és nagyon bevertem a fejemet. 

A következő, amire emlékeztem, hogy egy férfi beszélt hozzám. Nem értettem,hogy mit, de a hangja nagyon ismerős volt. Hirtelen bevillant egy kép. Apu.

Lassan kinyitottam a szemem és találkoztam egy gyönyörű kék szempárral. Aggódva nézett rám, hosszú barna haja csiklandozta az arcomat. 

-Hé, jól vagy? - kérdezte a srác. 

-Igen, persze. - tapogattam a fejemet, ahol beütöttem. Egy jókora pukli nőtt oda. Ekkor azonban megéreztem a parfümje illatát,ami teljesen rabul ejtett. A fiú is iszonyatosan helyes volt.

-Hú,akkor örülök. - sóhajtott,majd rám mosolygott. Talán elpirultam, és ezt észrevette rajtam, mert a szeme sarkában a nevető ráncok összehúzódtak. 

-Öhm...köszönöm a segítséget! Te egy rendes srác vagy,de most mennem kell! - ugrottam fel és elsiettem.

***

Szűk utcák között mentem el az akkori otthonunkhoz. A házunk eléggé lepukkant volt, de stabil. A vakolat helyenként lejött már, és tele is volt graffitizve az egész. A hely, ahol laktunk, elég szegényes negyede Londonnak, ami nincs rajta a képeslapokon és nincs benne a könyvekben sem. 

A kulcsomat elfordítottam a zárban, és az ajtó nyikorogva kinyílt. Elindultam a szobámba, de éppen akkor jött ki a húgom szobájából egy 25 év körüli tag, nagy vigyorral az arcán. Alaposan végigmért, majd kacsintott. 

-Hé,Lauren! - szóltam a testvéremnek, miközben bementem a szobájába. Ő akkor a pólóját kereste az ágyban. - Ez mégis mi a franc volt? Mármint minek örült ennyire? - dőltem neki az ajtókeretnek. 

-Fogalmam sincs. Egész éjszaka utánam szaladgált. Gondoltam adok neki egy esélyt. - rántotta meg a vállát. 

-Szóval mostanában megsajnálod az embereket? - húztam fel a szemöldökömet. 

-Dehogy! Te meg házhoz jársz. Nem félsz,hogy egyszer lebuksz?

-Nézd, ez igazán nem az én problémám. Ha van az illetőnek valakije és lebuknánk,akkor az nem az én bűnöm lesz, mert nem én hívtam abba a bárba azt a bizonyos embert. - magyaráztam neki, miközben összeszedtem a cuccaimat a fürdéshez. Lauren nem szólt semmit, így bementem a fürdőbe, és megnyitottam a vizet, majd beálltam alá. A forró víz égette a bőrömet, de valahogy nem bántam. Jól esett.

Amikor végeztem a fürdéssel, magam köré tekertem a törölközőt, majd a tükörhöz léptem. Letöröltem róla a párát. Egy nagyon szomorú és kétségbeesett lány nézett vissza rám belőle. kedvtelenül a sminkes dobozomért nyúltam,és kifestettem magamat. mikor befejeztem a szépítkezést, a húgom szaladt a fürdőbe. Addig bementem a szobámba, felöltöztem, majd lefeküdtem az ágyra és a posztert néztem, amin anya és apa voltak. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Miért hagytatok itt minket? Remélem látjátok, hogy mi lett belőlünk. A legkevesebb, amit tenni tudtok, hogy kimentetek bennünket erről a szemétdombról. Könyörgök!

-Hé, Layla! Kivel társalogsz? - állt az ajtóban Lauren. Egy fekete koktélruha volt rajta, fekete combfixszel.Olyan tökéletes volt az alakja. Büszke voltam rá, hogy ilyen gyönyörű húgom van. Felkeltem az ágyból és odamentem Laurenhez. Megfogtam a kezét, majd együtt sétáltunk ki a házból. mentünk, ahová mennünk kellett, de akkor még  nem is sejtettük, hogy utoljára. 

Prologue

Ugyan ki ne látta volna már a Sid és Nancy filmet? Ki ne ismerné a híres punk szerelmeseket? Egészen biztos,hogy mindenki hallott már róluk vagy legalább csak a Sex Pistolsról, amiben Sid Vicious volt a basszusgitáros.
Az apám sokat veszekedett anyával, amikor ő azt mondta, hogy 21 éves koránál nem fog tovább élni. Talán a sors fintora, hogy anyám éppen a 21. születésnapjára virradó reggelen halt meg. Apa végzett vele. Akkor is vitatkoztak, de az akkori átment már erős bántalmazásba. Talán azért, mert nem volt már semmilyen kábítószer náluk, így nem tudtak betompulni. Amit hallottam az az volt, hogy anya kiabál,hogy apa ölje meg őt végre. Aztán nagy csend. Anya meghalt. Elvérzett. rá 4 hónapra apa is követte őt heroin túladagolás miatt. Egyedül maradtunk.