Four

Hazaérve kipakoltuk a ruháinkat, Lauren pedig lefeküdt az ágyra és elkezdett írogatni.

-Mit csinálsz? - feküdtem mellé, és néztem, ahogyan ír.

-Dalt írok. Mármint szöveget. - mondta mosolyogva.

-Elolvashatom majd? - kérdeztem izgatottam.

-Persze! - válaszolta.

Lauren mindig is tehetséges volt az írás terén. Kitalált történetek, versek és dalszövegek. Ezek voltak azok, amikből otthon tele volt rengeteg füzete. Sőt, volt, hogy kottákat is csinált, bár mindig én gitároztam neki.

Rengeteg év telt el azóta, hogy utoljára írt bármit is, ezért örültem annak, hogy újra elkezdte.

-Figyelj csak, el tudod játszani ezt? - nyomott a kezembe egy összegyűrődött,néhol szétszakadt papírlapot. Hangjegyek sorakoztak rajta.

Bólintottam, majd bátorkodtam elvenni a falnak támasztott akusztikus gitárt. Behangoltam, bár úgy vettem észre, hogy Dave szinte minden nap használja, mert nem nagyon kellett állítgatni. Játszani kezdtem. A dallam nagyon fülbemászónak és nem túl bonyolultnak bizonyult ezért hamar belejöttem.

Lauren elkezdett énekelni. A hangja mindig is gyönyörű volt és tiszta. Soha nem volt hamis, mindig ki tudott énekelni magasabb hangokat is, amit csodáltam benne, mert általában a mélyebb hangszínű dalokat szerette. Enyhén rekedtes hangja megbabonázta az embert.

Miközben játszottam, odaült mellém és elém tartotta a kis füzetét, amiben a dalszöveg volt. Énekeltem vele. Olyan bizsergés járta át az egész testemet, mintha áramütés ért volna. A dal végén mindkettőnk arcán hatalmas mosoly helyezkedett el.

-Van még mit finomítani rajta, de majdcsak jó lesz. - csukta be a füzetet, majd felállt és kinyitotta az ajtót, ahol három fiú állt tátott szájjal.

-Ez meg mi volt? - lépett a szobába Adam.

-Régen írtam dalokat és kottákat is. A napokban ez motoszkált a fejemben, és gondoltam megpróbáljuk, hogy mi lesz belőle. - vonta meg a vállát Lauren.

-Ez nagyon szép volt! Oltári tehetségesek vagytok! - örvendezett Dave.

-Ezt még gyakorolnom kell párszor, mert sok helyen hibáztam. - mondtam mosolyogva.

-Ugyan már! Pár helyen javítjuk a dallamot és nagyon királyul fog menni. - lépett hozzám Dave és kivette a kezemből a gitárt, majd széthajtogatta a gyűrött papírlapot. -Na akkor nézzük azt a kottát. - elkezdte játszani és néhány helyen megtorpant, hogy átírja a sorokat.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol Jimmy állt. Elé léptem és felnéztem rá. Egyenesen a szemébe. Az illata újra megcsapta az orromat és megint magával ragadott az az érzés, ami az előző nap. Vágytam rá. Imádtam a mosolyát és az egész megjelenését.

-Szia! Lenne kedved eljönni velem sétálni egy kicsit? Átjöhetnétek hozzám! - ajánlotta fel, amire én hátranéztem a többiekre. Dave felnézett egy pillanatra a munkából és mosolygott.

-Menjetek csak! Én befejezem még ezt,aztán úgyis készülök. - mondta.

-Lauren? Adam? Ti jöttök? - kérdeztem. Lauren elindult volna, de Adam közbeszólt.

-Hé  Lauren! Megnézed velem az új horror filmet? - kacsintott a húgomra, aki tanácstalanul nézett hol rá, hol pedig ránk.

-Menj csak. - mosolyogtam rá, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

Jimmy körülbelül négy saroknyira lakott Daveéktől.

Az út szélén megpillantottam egy lányt, aki feltűnően kevés ruhát viselt. Felém fordította a tekintetét, és szemében megcsillant a remény, de elfordítottam a fejemet. Ismertem és ő talán azt remélte, hogy majd eljöhet velem. Őszintén sajnáltam, de nem tehettem semmit.

Egy kis méretű házhoz értünk. Magas kerítésén rózsák futottak fel. A háztető magas, csúcsos volt. A falak sötétek, de annál magával ragadóbbak. Szinte hívogatott.

-Hát...ez lenne az. - léptem be Jimmy után.

A kinti rideg külső megtévesztő. Bent nagyon otthonos kis lakás. Faberakásos falak, kandalló, a falon képek. Jobbra pedig egy hosszú kanapé, előtte egy tévével.

-Mit szeretnél nézni? - ült le a földre, és kipakolt rengeteg DVD-t.

Megragadt a szemem egyen,amin egy vörös hajú nő volt, mögötte egy szőke srác, előttük pedig egy hatalmas hajó, és nagy betűkkel ráírva a következő: "TITANIC".

-Azt nézzük? - fordult felém Jimmy, és kivette kezemből a lemezt.

-Én még nem láttam, szóval nézhetjük. - mosolyogtam, és leültem a kanapéra.

-Mi van? - nézett rám csodálkozva. -Nem láttad még a Titanicot? Az meg hogy lehet? - billentette kicsit oldalra a fejét.

-Tudod, kiskoromban nem igazán néztem filmeket. A szüleim halála után meg végképp nem. - magyaráztam, miközben Jimmy pár ügyes mozdulattal elindította a filmet.

-Rendben, mindjárt jövök. Addig nézd. - mosolygott és kiment azt hiszem a konyhába.

Én csak meredtem a tévére, és érdeklődve néztem, ami benne ment. Megtudtam, hogy a  Titanic
 egy hajó volt, és egy néni meséli a történetet. Pár perc múlva Jimmy visszatért egy tál popcornnal, gumicukorral és csokival. A popcornos tál a hasán volt, így onnan eszegettük. Összegömbölyödtem, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Ő gyengéden átölelt. Így néztük tovább a filmet.

Tényleg nagyon tetszett és éppen ott tartottunk, amikor a hajó orránál állnak a naplementében.

-Istenem, bárcsak engem is úgy szeretne egyszer valaki, mint Jack Roset. - sóhajtoztam, amikor Jimmy halkan kuncogni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Imádtam a film minden egyes kockáját. A mellettem lévő srác már kevésbé, ugyanis a művészi rajz után elaludt. Onnantól azt kívántam, bárcsak egyszer én is találkoznék valakivel, aki hasonlóan szeret engem.

Amikor elkezdett süllyedni a hajó,elkezdtem a sírást. A könnyeim potyogtak. Egyenesen az alvó fiú pólójára. A végén, mikor Jack meghalt, hangosan elkezdtem zokogni. A vállaim rázkódtak a sírástól.

-Hé nyugodj meg. Nincs semmi baj. Ez csak egy film. - mosolygott álmosan Jimmy, majd magához húzott és szorosan megölelt.

Csak ölelkeztünk a félhomályban. Én sírtam, Jimmy pedig hallgatta a szipogásomat, és a hajamat simogatta. Körülbelül 15 percig voltunk így, mikor ő kicsit eltolt magától és egyenesen a szemembe nézett. A szívem nagyon gyorsan kalapált. Elkezdett közelíteni felém, majd megtorpant picit, aztán újból odahajolt. Már éppen egy hajszál választott el attól, hogy összeérjen a szánk, amikor kinyílt az ajtó. Úgy rebbentünk szét, mint holmi galambok, amikor valaki közéjük megy.

Az ajtón Lauren, Adam és Dave lépett be. Adam levágódott a kanapéra, Lauren pedig az ölébe huppant(!!). Alig akartam hinni a szememnek.

Az én szerelésem nem bizonyult annyira szexinek, mint a húgomé, aki egy fehér topot viselt mély dekoltázzsal, rövid fekete szoknyát és tűsarkút. Na igen. Mindig is ő volt kettők közül a szexibb, akiért, még a volt barátom is odavolt.

-Készen vagytok? - mosolygott Dave, akinek egy gitártok volt a hátán.

-Persze! Mehetünk. - mondta Jimmy, de én csak bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy Adam hogy bolondította ennyire magába Laurent. Meg persze, hogy mindig így járok. Mindenkinek a húgom kell.

-Jössz már? - nyújtotta felém Jimmy a kezét. Bólintottam és elindultam utána.

Néha Adamék felé sandítottam, akik kéz a kézben sétáltak és elég gyakran megálltak csókolózni.

-Lauren! Egy pillanatra idejönnél? - szóltam a húgomnak, aki szomorúan engedte el Adam kezét.

-Itt vagyok. Mondd. - termett ott egy pillanat alatt.

-Mi ez az egész? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Mire gondolsz? - mosolygott bájosan.

-Te mit művelsz Adammel? - ráztam meg a fejem hitetlenül.

-Vele járok. Mégis mi a francnak látszik?! - akadt ki.

-És ezt mikor szándékoztad elmondani nekem? - vontam kérdőre.

-Ugyan már Layla! Nem vagy az anyám. Ő már halott. - kapta fel a vizet és visszament Adamhez, aki lenéző pillantást vetett rám. Ezer tűként ért a reakciója. Én mindent megtettem azért, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, erre ő összejött egy olyan fiúval, aki bár első ránézésre, sőt a többire is nagyon helyes, de ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy veszélyes és nem vágyik többet a társaságára.

Megérkeztünk a bárhoz, ahol a srácok felléptek aznap este. A bejáratnál egy kigyúrt kidobó ember állt és ridegen nézett ránk.

-Barátnőitek? - kérdezte hűvösen.

-Olyasmi. - vonta meg a vállát Adam. Lauren szomorúan nézett rá, majd beléptünk a helyiségbe.

Egy fiatal srác konferálta fel a fellépőket. Mi a húgommal az első sorban álltunk.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Jimmy Young. A dobok mögött Rev, a gitáros pedig Dave Peters. Fogadjátok őket sok szeretettel.

A zene felharsant, és Jimmy elkezdett énekleni. Az első sorban ugráltuk végig az egész számot, majd amikor vége lett, mosolyogva néztem a srácot.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Adam Walker! - a közönség tapsolt, ujjongott és füttyögött.

A dal végén visszatért Jimmy is a színpadra.

-Az utolsó fellépőink pedig nem mások, mint Layla és Lauren Ritchie! Egyenesen a Vicious házból! - mondta Adam a mikrofonba, majd meglepetten felmentünk a színpadra.

-Lányok, azt a dalt adjátok elő, amit ma otthon. A kotta ott van puskaként a földön. - mosolygott Dave és odaadta a gitárját.

A dobos srácra néztem, akinek fekete haja az égnek állt, meztelen felsőtestét tetoválások sokasága borította, a nyakában pedig egy nyakkendő lógott kiegészítőnek. Felmutatta a hüvelykujját, hogy kezdhetünk. Elkezdtem pengetni a húrokat és Laurennek egyszerre kezdtünk el énekelni.

-Somewhere in the end of all this hate... - teljes beleéléssel adtuk elő a dalt. A közönségtől hatalmas tapsot kaptunk, aminek nagyon örültünk mindannyian. Nem is tudom mikor érezhettem olyan jól magam, mint akkor. Biztos vagyok benne, hogy nagyon régen.

-Wow! Hú...azta! - ujjongtam Jimmy mellett, aki egy kicsit értetlenül nézett rám, majd elnevette magát amikor már nem mondtam semmit csak mosolyogtam, mint a tök.

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.