Four

Hazaérve kipakoltuk a ruháinkat, Lauren pedig lefeküdt az ágyra és elkezdett írogatni.

-Mit csinálsz? - feküdtem mellé, és néztem, ahogyan ír.

-Dalt írok. Mármint szöveget. - mondta mosolyogva.

-Elolvashatom majd? - kérdeztem izgatottam.

-Persze! - válaszolta.

Lauren mindig is tehetséges volt az írás terén. Kitalált történetek, versek és dalszövegek. Ezek voltak azok, amikből otthon tele volt rengeteg füzete. Sőt, volt, hogy kottákat is csinált, bár mindig én gitároztam neki.

Rengeteg év telt el azóta, hogy utoljára írt bármit is, ezért örültem annak, hogy újra elkezdte.

-Figyelj csak, el tudod játszani ezt? - nyomott a kezembe egy összegyűrődött,néhol szétszakadt papírlapot. Hangjegyek sorakoztak rajta.

Bólintottam, majd bátorkodtam elvenni a falnak támasztott akusztikus gitárt. Behangoltam, bár úgy vettem észre, hogy Dave szinte minden nap használja, mert nem nagyon kellett állítgatni. Játszani kezdtem. A dallam nagyon fülbemászónak és nem túl bonyolultnak bizonyult ezért hamar belejöttem.

Lauren elkezdett énekelni. A hangja mindig is gyönyörű volt és tiszta. Soha nem volt hamis, mindig ki tudott énekelni magasabb hangokat is, amit csodáltam benne, mert általában a mélyebb hangszínű dalokat szerette. Enyhén rekedtes hangja megbabonázta az embert.

Miközben játszottam, odaült mellém és elém tartotta a kis füzetét, amiben a dalszöveg volt. Énekeltem vele. Olyan bizsergés járta át az egész testemet, mintha áramütés ért volna. A dal végén mindkettőnk arcán hatalmas mosoly helyezkedett el.

-Van még mit finomítani rajta, de majdcsak jó lesz. - csukta be a füzetet, majd felállt és kinyitotta az ajtót, ahol három fiú állt tátott szájjal.

-Ez meg mi volt? - lépett a szobába Adam.

-Régen írtam dalokat és kottákat is. A napokban ez motoszkált a fejemben, és gondoltam megpróbáljuk, hogy mi lesz belőle. - vonta meg a vállát Lauren.

-Ez nagyon szép volt! Oltári tehetségesek vagytok! - örvendezett Dave.

-Ezt még gyakorolnom kell párszor, mert sok helyen hibáztam. - mondtam mosolyogva.

-Ugyan már! Pár helyen javítjuk a dallamot és nagyon királyul fog menni. - lépett hozzám Dave és kivette a kezemből a gitárt, majd széthajtogatta a gyűrött papírlapot. -Na akkor nézzük azt a kottát. - elkezdte játszani és néhány helyen megtorpant, hogy átírja a sorokat.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol Jimmy állt. Elé léptem és felnéztem rá. Egyenesen a szemébe. Az illata újra megcsapta az orromat és megint magával ragadott az az érzés, ami az előző nap. Vágytam rá. Imádtam a mosolyát és az egész megjelenését.

-Szia! Lenne kedved eljönni velem sétálni egy kicsit? Átjöhetnétek hozzám! - ajánlotta fel, amire én hátranéztem a többiekre. Dave felnézett egy pillanatra a munkából és mosolygott.

-Menjetek csak! Én befejezem még ezt,aztán úgyis készülök. - mondta.

-Lauren? Adam? Ti jöttök? - kérdeztem. Lauren elindult volna, de Adam közbeszólt.

-Hé  Lauren! Megnézed velem az új horror filmet? - kacsintott a húgomra, aki tanácstalanul nézett hol rá, hol pedig ránk.

-Menj csak. - mosolyogtam rá, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

Jimmy körülbelül négy saroknyira lakott Daveéktől.

Az út szélén megpillantottam egy lányt, aki feltűnően kevés ruhát viselt. Felém fordította a tekintetét, és szemében megcsillant a remény, de elfordítottam a fejemet. Ismertem és ő talán azt remélte, hogy majd eljöhet velem. Őszintén sajnáltam, de nem tehettem semmit.

Egy kis méretű házhoz értünk. Magas kerítésén rózsák futottak fel. A háztető magas, csúcsos volt. A falak sötétek, de annál magával ragadóbbak. Szinte hívogatott.

-Hát...ez lenne az. - léptem be Jimmy után.

A kinti rideg külső megtévesztő. Bent nagyon otthonos kis lakás. Faberakásos falak, kandalló, a falon képek. Jobbra pedig egy hosszú kanapé, előtte egy tévével.

-Mit szeretnél nézni? - ült le a földre, és kipakolt rengeteg DVD-t.

Megragadt a szemem egyen,amin egy vörös hajú nő volt, mögötte egy szőke srác, előttük pedig egy hatalmas hajó, és nagy betűkkel ráírva a következő: "TITANIC".

-Azt nézzük? - fordult felém Jimmy, és kivette kezemből a lemezt.

-Én még nem láttam, szóval nézhetjük. - mosolyogtam, és leültem a kanapéra.

-Mi van? - nézett rám csodálkozva. -Nem láttad még a Titanicot? Az meg hogy lehet? - billentette kicsit oldalra a fejét.

-Tudod, kiskoromban nem igazán néztem filmeket. A szüleim halála után meg végképp nem. - magyaráztam, miközben Jimmy pár ügyes mozdulattal elindította a filmet.

-Rendben, mindjárt jövök. Addig nézd. - mosolygott és kiment azt hiszem a konyhába.

Én csak meredtem a tévére, és érdeklődve néztem, ami benne ment. Megtudtam, hogy a  Titanic
 egy hajó volt, és egy néni meséli a történetet. Pár perc múlva Jimmy visszatért egy tál popcornnal, gumicukorral és csokival. A popcornos tál a hasán volt, így onnan eszegettük. Összegömbölyödtem, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Ő gyengéden átölelt. Így néztük tovább a filmet.

Tényleg nagyon tetszett és éppen ott tartottunk, amikor a hajó orránál állnak a naplementében.

-Istenem, bárcsak engem is úgy szeretne egyszer valaki, mint Jack Roset. - sóhajtoztam, amikor Jimmy halkan kuncogni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Imádtam a film minden egyes kockáját. A mellettem lévő srác már kevésbé, ugyanis a művészi rajz után elaludt. Onnantól azt kívántam, bárcsak egyszer én is találkoznék valakivel, aki hasonlóan szeret engem.

Amikor elkezdett süllyedni a hajó,elkezdtem a sírást. A könnyeim potyogtak. Egyenesen az alvó fiú pólójára. A végén, mikor Jack meghalt, hangosan elkezdtem zokogni. A vállaim rázkódtak a sírástól.

-Hé nyugodj meg. Nincs semmi baj. Ez csak egy film. - mosolygott álmosan Jimmy, majd magához húzott és szorosan megölelt.

Csak ölelkeztünk a félhomályban. Én sírtam, Jimmy pedig hallgatta a szipogásomat, és a hajamat simogatta. Körülbelül 15 percig voltunk így, mikor ő kicsit eltolt magától és egyenesen a szemembe nézett. A szívem nagyon gyorsan kalapált. Elkezdett közelíteni felém, majd megtorpant picit, aztán újból odahajolt. Már éppen egy hajszál választott el attól, hogy összeérjen a szánk, amikor kinyílt az ajtó. Úgy rebbentünk szét, mint holmi galambok, amikor valaki közéjük megy.

Az ajtón Lauren, Adam és Dave lépett be. Adam levágódott a kanapéra, Lauren pedig az ölébe huppant(!!). Alig akartam hinni a szememnek.

Az én szerelésem nem bizonyult annyira szexinek, mint a húgomé, aki egy fehér topot viselt mély dekoltázzsal, rövid fekete szoknyát és tűsarkút. Na igen. Mindig is ő volt kettők közül a szexibb, akiért, még a volt barátom is odavolt.

-Készen vagytok? - mosolygott Dave, akinek egy gitártok volt a hátán.

-Persze! Mehetünk. - mondta Jimmy, de én csak bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy Adam hogy bolondította ennyire magába Laurent. Meg persze, hogy mindig így járok. Mindenkinek a húgom kell.

-Jössz már? - nyújtotta felém Jimmy a kezét. Bólintottam és elindultam utána.

Néha Adamék felé sandítottam, akik kéz a kézben sétáltak és elég gyakran megálltak csókolózni.

-Lauren! Egy pillanatra idejönnél? - szóltam a húgomnak, aki szomorúan engedte el Adam kezét.

-Itt vagyok. Mondd. - termett ott egy pillanat alatt.

-Mi ez az egész? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Mire gondolsz? - mosolygott bájosan.

-Te mit művelsz Adammel? - ráztam meg a fejem hitetlenül.

-Vele járok. Mégis mi a francnak látszik?! - akadt ki.

-És ezt mikor szándékoztad elmondani nekem? - vontam kérdőre.

-Ugyan már Layla! Nem vagy az anyám. Ő már halott. - kapta fel a vizet és visszament Adamhez, aki lenéző pillantást vetett rám. Ezer tűként ért a reakciója. Én mindent megtettem azért, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, erre ő összejött egy olyan fiúval, aki bár első ránézésre, sőt a többire is nagyon helyes, de ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy veszélyes és nem vágyik többet a társaságára.

Megérkeztünk a bárhoz, ahol a srácok felléptek aznap este. A bejáratnál egy kigyúrt kidobó ember állt és ridegen nézett ránk.

-Barátnőitek? - kérdezte hűvösen.

-Olyasmi. - vonta meg a vállát Adam. Lauren szomorúan nézett rá, majd beléptünk a helyiségbe.

Egy fiatal srác konferálta fel a fellépőket. Mi a húgommal az első sorban álltunk.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Jimmy Young. A dobok mögött Rev, a gitáros pedig Dave Peters. Fogadjátok őket sok szeretettel.

A zene felharsant, és Jimmy elkezdett énekleni. Az első sorban ugráltuk végig az egész számot, majd amikor vége lett, mosolyogva néztem a srácot.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Adam Walker! - a közönség tapsolt, ujjongott és füttyögött.

A dal végén visszatért Jimmy is a színpadra.

-Az utolsó fellépőink pedig nem mások, mint Layla és Lauren Ritchie! Egyenesen a Vicious házból! - mondta Adam a mikrofonba, majd meglepetten felmentünk a színpadra.

-Lányok, azt a dalt adjátok elő, amit ma otthon. A kotta ott van puskaként a földön. - mosolygott Dave és odaadta a gitárját.

A dobos srácra néztem, akinek fekete haja az égnek állt, meztelen felsőtestét tetoválások sokasága borította, a nyakában pedig egy nyakkendő lógott kiegészítőnek. Felmutatta a hüvelykujját, hogy kezdhetünk. Elkezdtem pengetni a húrokat és Laurennek egyszerre kezdtünk el énekelni.

-Somewhere in the end of all this hate... - teljes beleéléssel adtuk elő a dalt. A közönségtől hatalmas tapsot kaptunk, aminek nagyon örültünk mindannyian. Nem is tudom mikor érezhettem olyan jól magam, mint akkor. Biztos vagyok benne, hogy nagyon régen.

-Wow! Hú...azta! - ujjongtam Jimmy mellett, aki egy kicsit értetlenül nézett rám, majd elnevette magát amikor már nem mondtam semmit csak mosolyogtam, mint a tök.

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

Three

Lauren nevetésére ébredtem, amit nagyon, de tényleg nagyon régóta nem hallottam. Kinyitottam a szemem, majd feltápászkodtam az ágyról, és a nevetés irányába mentem.

A konyhában kötöttem ki, ahol Dave szórakoztatta a húgomat.

-Szia Layla! Készen van a reggeli! Kérsz? - mosolygott rám Lauren és felém tartott egy tál omlettet.

Ekkor jött a konyhába Adam és kikapta a tálat a húgom kezéből, majd leült az asztalhoz és elkezdte enni.

-Szia. Hát, kösz nem, inkább most kihagyom. - húztam el a számat és gyilkos pillantásokat lövelltem Adam felé.

-Képzeld, azt mondta Dave, hogy ma elmegyünk vásárolni. Szóval elmegyek készülődni. - viharzott el köreinkből, majd Dave is ment utána.

-Mi van? - kapcsoltam kicsi fázis késéssel. Adam elkezdett köhögni, amikor meghallotta a hírt, mire én odaugrottam és elkezdtem ütögetni a hátát, majd a kezébe nyomtam egy pohár vizet.

-Kösz szépen! - nézett rám, és halványan elmosolyodott.

-Ugyan! - legyintettem, azután felmentem Laurenhez, mert nem igazán akartam egy légkörben lenni a sráccal.

-Mit vegyünk fel? - néztünk magunk elé, mikor Lauren kiválasztott magának egy pólót, amit rövid ruhának használt és az előző esti combfixét vette fel hozzá.

-Basszus, mi a francot vegyek fel? - álltam tanácstalanul Dave szekrénye előtt.

-Hé! Vedd fel ezt. Az egyik volt barátnőm hagyta itt. Most már a tiéd. - dobott az ágyra Adam egy fekete csipkés topot, egy piros - fekete kockás szoknyát és egy pár magas talpú fekete cipőt, majd lefeküdt az ágyra.

-Ó. Köszönöm. - fogtam meg a ruhákat, és indultam volna ki a fürdőszobába, amikor Adam elém ugrott.

-Itt öltözz fel! - suttogta.

-Akkor légyszíves menj ki addig. - pásztáztam a földet.

-Nem, nem. Csak azt ne mondd, hogy szégyenlős vagy. - emelte fel a fejemet.

-De igen. - motyogtam.

-Hát jó. - engedett el, így kimentem a fürdőbe. Felvettem a ruhákat, majd bementem a lépcsőn, ahol már mindenki ott volt, és csak rám vártak. Adam felé sandítottam, aki mosolygott.

A kocsiban ülve az ablakon néztem ki egész úton.

-Amúgy hány évesek vagytok? - kérdezte Dave. Nem akartam válaszolni Adam miatt. Nem igazán bíztam meg benne. Nem tűnt valami ártalmatlan típusnak, szóval kicsit féltem is tőle.

-Ő ma 20, én meg ősszel leszek 18. - mondta Lauren, mire én oldalba böktem. Ő csak csodálkozva nézett rám, de nem törődtem vele.

Az elsuhanó táj nagyon érdekesnek bizonyult, ugyanis egész idő közben azt néztem, egészen addig, amíg el nem értünk a plázához(!!).

-Na ne! Dave, ezt nem teheted. Ez nagyon drága hely! Igaz, nem sűrűn jártam erre, de tudom, hogy minden egy vagyonba kerül. - mentem Dave után, aki úgy tette, mintha süket lenne és Laurennel beszélgetett.

-Menjetek előre, addig én beszélek Laylaval. - szólt a húgoméknak Adam. Dave bólintott, majd eltűntek a liftben.

-Figyelj, mi a franc bajod van? - támasztotta mindkét kezét a falnak, így megakadályozta, hogy "elmeneküljek".

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszoltam vissza.

-Elhoztunk titeket ide, hogy legyen ruhátok, és egyéb pipere cuccotok, erre te azzal jössz, hogy nem kell, mert túl drága. Dave és Jimmy mindenben segít nektek, mert meg vannak veszve értetek, de én nem. Én nem fogok nyáladzani holmi kis fruskákért. Ezt jegyezd meg! - emelte fel a hangját, amitől megijedtem, és az arcomon legördült egy könnycsepp, amit még több is követte.

Ő elindult a lift felé, én meg a fal mellett lecsúsztam a földre és kitört belőlem a zokogás. Hátranézett, majd odasietett hozzám, és az a düh, ami azelőtt a szemében volt, eltűnt és aggodalom került a helyére.

-Mi a baj? - térdelt le elém.

-Tudod...hiányoznak a szüleim.. - fakadtam ki, és átöleltem.

-Mi történt a szüleiddel? - kérdezte.

-Csak..azt ne mondd, hogy nem hallottál róla. "Gyilkosság a Ritchie házban. Sid Vicious hasba szúrta barátnőjét, Nancyt, majd pár hónap múlva a heroin végzett vele." - idéztem fel az újságok címlapját.

-Szóval ti vagytok Sid Vicious és Nancy Spungen lányai? - nézett rám meghökkenve, mire csak bólintottam. -Figyelj, tudom, hogy nehéz, de túl kell tenned magadat ezen. Tovább kell lépned, és élni az életed. Muszáj! - ölelt át. Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Forróság futott végig az egész testemen, ahogy hozzám ért. Vágytam rá. Az illata, a szája, a szeme, mindene rabul ejtett. -Na gyere. Keressük meg a többieket. - segített fel, és megfogta a kezemet, majd a lift felé húzott.

Gyorsan felértünk a másodikra, ahol aztán keresni kezdtük a húgomékat. A fura az volt, hogy Adam még akkor is fogta a kezemet, ami már eléggé zavarba hozott. Ekkor pillantottuk meg őket, amint Lauren egy hófehér kis nyári ruhát nézett a kirakatban.

-Tetszik? - lépett oda hozzá Adam. A húgom csak bólintott, majd mind a ketten bementek az üzletbe, ahol Lauren letámadta az eladót, hogy vegye le a ruhát a kirakati báburól, mert az kell neki.

Én csak néztem magam elé, amikor egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzentem.

-Gyere be. Válassz valamit ha tetszik, aztán mutatok egy olyan helyet, ami biztosan tetszeni fog. - mosolygott rám Dave. Erőltetetten visszamosolyogtam, majd bementem a boltba.

Találtam is magamnak pár olyan pólót, ami elég jól nézett ki, fehérneműket, pizsamákat, nadrágokat és egyéb szükséges holmit.

A hely, amit Dave mondott egy retro bolt volt. Jó, lehet, hogy régimódinak gondolnak, mert én nem azért mentem be abba az üzletbe, hogy divatból vegyek Nirvana, Rolling Stones, Guns n Roses és Iron Maiden pólókat. Azért mentem be, hogy olyan együttesek logóját és nevét hordjam magamon, amiket nagyon szeretek.

Onnan kaptam még sok dolgot, aminek persze örültem, de felmerült bennem a kérdés, hogy miért is csinálják ezt.

-Dave, figyelj, szeretnék kérdezni valamit. - mentem oda a sráchoz, miközben kifelé sétáltunk az üzletből.

-Igen? - fordult felém mosolyogva.

-Miért bíztok meg bennünk ennyire? Mármint honnan tudjátok, hogy nem vagyunk bérgyilkosok vagy valami ilyesmi? - ő csak elmosolyodott, majd megállt, közel hajolt hozzám és suttogni kezdett.

-Azért, amiért ti is bíztok bennünk. Pedig lehet, hogy mi rossz emberek vagyunk. - kacsintott, miközben az arca már nagyon közel volt az enyémhez és a szívem már majd' kiugrott a helyéről.

Csak elmosolyodtam, mert bíztam benne. A másikban viszont annál kevésbé.

-Lányok, ti is jöttök ma este a bárba ugye? - fordult hátra Adam, mire én csak elhúztam a számat, Lauren viszont boldogan bólogatott.

-Zenélni fogunk. - mosolygott ismét Dave, amire én is őrült helyeselésbe kezdtem.

Éppen ekkor haladtunk egy egy ékszer üzlet mellett, amikor megpillantottam a kirakatban egy ezüst láncot, rajta egy gyönyörű medállal. Csillogó szemekkel néztem, amikor Dave odalépett mellém.

-Tetszik? - kérdezte halkan. Bólintottam és mire magamhoz tértem ő már bent volt a boltban. A következő percben pedig a nyakamba akasztotta a nyakláncot.

-De hát miért kapom? - néztem rá csodálkozva.

-Boldog születésnapot Layla! - adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen elpirultam.

Two

-Mi a baj Layla? Úgy csillog a szemed,amióta hazajöttél. - sandított rám a húgom.

-Ó Lauren. Találkoztam egy fiúval. Hosszú barna haja volt, gyönyörű zöld szemei, és olyan illata, amibe rögtön beleszerettem. - áradoztam, de megtorpantam, amikor Lauren szemében megláttam az ijedtséget.

-Tudod, hogy nem jöhetsz össze olyannal, akivel a bárban találkoztál. - fogta meg erősen a karomat.

-Nem, ez nem olyan fiú. Vele az utcán találkoztam, és nem volt vele semmi olyan. - nyugtattam meg.

-De én tudom, hogy ki ő. Mármint már voltam vele és szoktam látni a bárban is. Nagyon rendes és figyelmes volt velem is, de biztosan emlékszel Amyre.

Persze, hogy emlékeztem arra a lányra, akivel olyan jókat beszélgettem. Jött egyszer egy srác, és egymásba szerettek. Sajnos onnantól Amy élete nem tartott sokáig a munkaadónknak köszönhetően.

Ebből persze mindenki tanult és igyekeztünk nem kötődni semmilyen férfi nemű egyedhez.

***

Amióta abban a bárban táncoltunk éjszakánként, mindig azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe kellene megszökni onnan. Számtalanszor lejátszódott az akció a fejemben, de soha nem mertem megtenni.

Tűsarkú, csipkés fehérneműk, fűzők és harisnyatartó. Ezek azok a ruhadarabok, amiket minden este viselnünk kellett. És persze a rúdtánc, ami elmaradhatatlan volt. Én nem igazán jeleskedtem benne, szóval általában csak tekeregtem körülötte.

Aznap sem volt az másképp. Mellettem Lauren lábával átölelte a rudat és különböző mutatványokat csinált. Ahogy végignéztem a sok nyáladzó férfin, kiszúrtam azt a fiút, akivel reggel futottam össze.
A szemei csillogtak és tudtam, hogy engem néz.

-Mire vársz még? Szedd a lábadat és menj le hozzá. - bátorított a húgom, miközben lecsúszott a rúdon.

Azzal elindultam lefelé. Néhányan próbáltak fogdosni, de ellöktem a kezeket. Amikor a fiúhoz értem, lehuppantam az ölébe. Iszonyatosan jól nézett ki, az ujjatlan piros - fehér kockás ingben, ami alá egy fekete ujjatlan pólót vett fel. A jobb csuklóján egy fekete csuklószorítót viselt. A bal vállán lévő tetoválás elsőre nonfigurának tűnt, de közelebbről megnézve már volt értelme. Az illata ugyanolyan csodás és bódító volt, mint reggel. A szájából egy szál meggyújtatlan cigaretta lógott, akárcsak a mellette lévő fiúnak, akinek bozontos fekete haja volt. Egy fekete inget viselt, amit a mellkasán kigombolt, így látszódott a gyönyörű barna bőre. Talán Kaliforniából jöhetett. A kezében pedig egy sörösüveget szorongatott. Kivettem a hosszú hajú srác szájából a cigit és a számba vettem. Ő ragyogó szemekkel nézett rám, miközben meggyújtatta azt, majd beleszívtam, a füstöt pedig ráfújtam.

- Szia szépfiú! Lenne kedved egy kis huncutkodásra? - játszottam az egyik hajtincsével, amikor egy kéz erősen megszorította a vállamat. Hátrafordultam és egy nagydarab, öreg, kopasz fickó volt az. Elkezdett húzni az egyik szoba felé.

Megpróbálkoztam ismét a cigis trükkel, de elkapta a kezemet és megszorította. Ennek hatására kiesett a kezemből a "fegyverem".

-Hé te! Engedd el! - szaladt oda Lauren és elkezdte ütni a pasas vállát, mire az hátrafordult és megütötte őt, aki ettől a földre esett.

-Ne! Lauren! Engedj el, te rohadék! - kiabáltam és kapálóztam, de az alany egyre közelebb ért ahhoz a bizonyos szobához. Amikor beértünk szó szerint ledobott az ágyra, majd kigombolta a nadrágját. Próbáltam küzdeni ellene, sikertelenül. Fölém magasodott és már kezdte volna az "akcióját", amikor hangosan kinyílt az ajtó és a két srác állt az ajtóban, egyik karjában a húgomat tartotta.  A hosszú hajú srác egy pisztolyt szegezett az öreg fickóra, miközben intett, hogy menjek oda hozzá. Odaszaladtam, mire ő átölelt és így mentünk a kijárat felé, ahol ott állt a két kidobó gorilla, akik gyilkos pillantásokat vetettek ránk.

- Állj! A két lány itt marad és veletek is elbeszélgetnénk. - emelte a kezét a hosszú hajú fiú felé, aki ügyesen kitért előle és egy erős ütéssel a földre küldte mind a két pasast, azután tovább rohantunk kifelé.

-Bírod még? - kérdezte a srác.

-Nem igazán. - nagyon szúrt az oldalam és nem igazán szeretek magassarkúban futkározni.

-Jól van, tarts ki még egy kicsit. Mindjárt kint vagyunk. - mondta. Bólintottam és őszintén reméltem, hogy igaza lesz.

A bár előtt ott állt egy bordó Chevy Bel Air, aminek neki volt támaszkodva egy félhosszú barna hajú srác és cigizett. Amikor meglátott minket, kinyitotta a hátsó ajtót, majd ő beült a kormány mögé. A bozontos hajú betette Laurent a hátsó ülésre, én pedig szó nélkül beültem mellé, mellém meg ő ült.

-Lauren! Hé! Ébredj fel! - ráztam a húgomat, de nem történt semmi.

-Hagyd. Magához fog térni. Nem kapott túl nagy ütést. - mondta a hosszú hajú.  -Amúgy Jimmy vagyok, ő Dave, a sofőrünk pedig Adam. - mutatta be a srácokat.

-Layla. Ő pedig a húgom, Lauren. - viszonoztam a gesztust. Adam beindította a motort és gyorsan elhajtott a bár elől.

-Na és hová vigyelek titeket lányok? - kérdezte a sofőrünk hűvösen.

-Nos, nem igazán tudom, mert az eddigi munkaadónk biztosan ott keresne minket először, ahol eddig laktunk. Szóval.. Oké, tudom jól, hogy illetlenség ilyet kérni, de nem maradhatnánk valamelyikőtöknél egy kis ideig? Csak addig, amíg rendes munkát nem találunk és tudunk bérelni egy albérletet. - kissé elpirultam, mert elég gáznak találtam, hogy hajléktalanként viselkedek, de nem nagyon volt más választásom.

-Nálam most nem lenne túl alkalmas, mert volt egy kis problémám a zsarukkal és nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne ha titeket nálam találnánk. - húzta a száját Jimmy.

-Hozzánk jöhettek. Majd alszotok a szobámban, én pedig átmegyek Adamhez. - ajánlotta fel Dave.

-Nagyon szépen köszönjük. Igazán rendesek vagytok. - hálálkodtam, ám ekkor megmozdult mellettem Lauren.

-Lauren! Úristen! Hogy érzed magad? - néztem rá,mire ő csak mosolygott.

-A történtekhez képest remekül. De mondd csak, hol a fenében vagyunk és kik ezek az alakok? - méregette a srácokat.

-Ó. Ők segítettek nekünk kiszabadulni. Adam, Jimmy és Dave. Náluk fogunk lakni, amíg nem lesz pénzünk albérletre. - újságoltam neki a híreket. ő csak bólintott, majd a további út síri csendben zajlott.

Jimmyt kitettük egy kis utcában. A másik két fiú meg körülbelül 15 percre lakott onnan.

Kiszálltunk a kocsiból és egy közepes méretű kertes ház tárult elénk. Belülről pedig még gyönyörűbb volt.

Fa padló és világos falak. Bőr kanapék és egy nagy plazma tévé a nappaliban.

A konyha ki volt téglázva. Bordó konyhabútorok és nagyon királyul felszerelt szekrények.

David hálószobájának falai sötét színűek voltak, fekete szekrénysorral, egy franciaággyal, tévé, házimozi, és egy asztali számítógép. Az ágy mellett volt két éjjeli szekrény, amiken volt egy - egy lámpa. A padlószőnyeg fehér volt, a falnak neki volt támasztva egy akusztikus és egy elektromos gitár.

Adam szobájának a falai fehérek és feketék voltak. Egy lépcsős polcon könyvek és CDk sorakoztak. Mellette egy kis szekrényen rengeteg bakelit lemez. Egy franciaágy fekete, szürke ágyhuzattal. Fölötte a falon egy polc helyezkedett el, amin egy gitártok,ruhák és fényképek voltak. Az ágy egyik oldalán egy kis asztal tetején volt egy bakelitlejátszó. A másik oldalon pedig a falnak támasztva állt egy gitár és egy hatalmas erősítő. Az íróasztalon számítógép, a falon pedig néhány fesztivál plakátja.

A fali óra hajlani 3 órát mutatott és rájöttem, hogy álmos vagyok. Ezért elmentem fürödni.

A fürdőszoba is gyönyörű volt. Szürke falak, a kád oldala fekete csempével kirakva, hatalmas tükör, wc, a polcokon illat és tisztálkodási szerek.

Amikor végeztem a fürdéssel felvettem a pólót, amit kaptam. Nirvanás volt. Micsoda meglepetés. Kurt és Courtney anya és apa úgymond "utóda". Elég gáz, hogy nálunk a fickó halt meg először és nem a nő. Bár Courtney még mindig él, pedig ő jobban megérdemelte volna a halált, mint Kurt. Kár érte.

Ahelyett, hogy bementem volna Laurenhez, a srácok szobája felé vettem az irányt. Meg akartam köszönni amit értünk tettek. Beléptem a szobába, de csak Adam volt bent.

-Bocsi, ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam köszönni azt, hogy segítettetek Laurennek és nekem, meg persze, hogy megengedtétek, hogy itt csöveljünk. - küldtem felé egy mosolyt.

-Pf. Ha rajtam múlott volna, ott rohadtok meg azon a helyen. Nem én voltam az ötletgazda, szóval ne hálálkodj itt nekem. - mondta mogorván, mire én megszeppenve hebegtem valami elnézést félét, majd visszamentem Laurenhez, aki addigra már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam a lámpát és bebújtam mellé.

-Jó éjszakát Lauren. - suttogtam, majd lehunytam a szemeimet és álomba szenderültem.