Órákat beszélgettünk, aztán azt kérte, hogy adjak neki kábítószert. Nem akartam, hogy ilyen fiatalon tönkretegye a szervezetét és az életét, ezért szőlőcukrot törtem össze, hogy azt higgye, kokain.
Kikeltem az ágyból, magamra húztam a ruhámat és a cipőmet, aztán kimentem a szobából. Ügyeltem arra, hogy ne csapjak túl nagy zajt, nehogy esetleg a szülők meghallják. Ahogy kiértem a házból, hűvös fuvallat csapta meg a csupasz lábaimat és arcomat. A nap már felkelőben volt, ezért szedtem a lábaimat, hogy időben hazaérjek. A táskámból előhúztam egy szál Marlborot és meggyújtottam. A füstöt kifújva kicsit jobban éreztem magam a tegnap este után. Elképzeltem, amikor a fiú felébred. Nagyon csalódott lesz. Biztosan azt remélte, hogy majd ott maradok neki. Szegény.
Ekkor vettem észre, hogy 4-5 srác jön felém össze-vissza billegve. Gondolom az alkohol hatása.
-Hello szépségem! Mondd csak, van kedved egy kis pettinghez? - kérdezte egy magas festett fekete hajú srác. A piaszag megcsapta az orromat és elöntött undorral. Barna szemei üvegesek voltak. Eltörpültem mellette a 165 centimmel. Körülbelül 180-190 centi magas lehetett.
-Nem,kösz. Kicsi vagy még te hozzám. - fújtam rá a füstöt.
-Én nem mernék erre megesküdni. Gyere ide cicám. megmutatom, mire vagyok képes. - húzott magához.
-Megmondtam, hogy nem! - kiabáltam, és egy mozdulattal a srác nyakába nyomtam a cigimet. Ő ellökött, miközben kezét a nyakára tapasztotta.
-Te ribanc! - ordította. A szemei kitisztultak, majd egy hatalmas pofonnal jutalmazott, amitől a földre estem és nagyon bevertem a fejemet.
A következő, amire emlékeztem, hogy egy férfi beszélt hozzám. Nem értettem,hogy mit, de a hangja nagyon ismerős volt. Hirtelen bevillant egy kép. Apu.
Lassan kinyitottam a szemem és találkoztam egy gyönyörű kék szempárral. Aggódva nézett rám, hosszú barna haja csiklandozta az arcomat.
-Hé, jól vagy? - kérdezte a srác.
-Igen, persze. - tapogattam a fejemet, ahol beütöttem. Egy jókora pukli nőtt oda. Ekkor azonban megéreztem a parfümje illatát,ami teljesen rabul ejtett. A fiú is iszonyatosan helyes volt.
-Hú,akkor örülök. - sóhajtott,majd rám mosolygott. Talán elpirultam, és ezt észrevette rajtam, mert a szeme sarkában a nevető ráncok összehúzódtak.
-Öhm...köszönöm a segítséget! Te egy rendes srác vagy,de most mennem kell! - ugrottam fel és elsiettem.
Szűk utcák között mentem el az akkori otthonunkhoz. A házunk eléggé lepukkant volt, de stabil. A vakolat helyenként lejött már, és tele is volt graffitizve az egész. A hely, ahol laktunk, elég szegényes negyede Londonnak, ami nincs rajta a képeslapokon és nincs benne a könyvekben sem.
***
A kulcsomat elfordítottam a zárban, és az ajtó nyikorogva kinyílt. Elindultam a szobámba, de éppen akkor jött ki a húgom szobájából egy 25 év körüli tag, nagy vigyorral az arcán. Alaposan végigmért, majd kacsintott.
-Hé,Lauren! - szóltam a testvéremnek, miközben bementem a szobájába. Ő akkor a pólóját kereste az ágyban. - Ez mégis mi a franc volt? Mármint minek örült ennyire? - dőltem neki az ajtókeretnek.
-Fogalmam sincs. Egész éjszaka utánam szaladgált. Gondoltam adok neki egy esélyt. - rántotta meg a vállát.
-Szóval mostanában megsajnálod az embereket? - húztam fel a szemöldökömet.
-Dehogy! Te meg házhoz jársz. Nem félsz,hogy egyszer lebuksz?
-Nézd, ez igazán nem az én problémám. Ha van az illetőnek valakije és lebuknánk,akkor az nem az én bűnöm lesz, mert nem én hívtam abba a bárba azt a bizonyos embert. - magyaráztam neki, miközben összeszedtem a cuccaimat a fürdéshez. Lauren nem szólt semmit, így bementem a fürdőbe, és megnyitottam a vizet, majd beálltam alá. A forró víz égette a bőrömet, de valahogy nem bántam. Jól esett.
Amikor végeztem a fürdéssel, magam köré tekertem a törölközőt, majd a tükörhöz léptem. Letöröltem róla a párát. Egy nagyon szomorú és kétségbeesett lány nézett vissza rám belőle. kedvtelenül a sminkes dobozomért nyúltam,és kifestettem magamat. mikor befejeztem a szépítkezést, a húgom szaladt a fürdőbe. Addig bementem a szobámba, felöltöztem, majd lefeküdtem az ágyra és a posztert néztem, amin anya és apa voltak. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Miért hagytatok itt minket? Remélem látjátok, hogy mi lett belőlünk. A legkevesebb, amit tenni tudtok, hogy kimentetek bennünket erről a szemétdombról. Könyörgök!
-Hé, Layla! Kivel társalogsz? - állt az ajtóban Lauren. Egy fekete koktélruha volt rajta, fekete combfixszel.Olyan tökéletes volt az alakja. Büszke voltam rá, hogy ilyen gyönyörű húgom van. Felkeltem az ágyból és odamentem Laurenhez. Megfogtam a kezét, majd együtt sétáltunk ki a házból. mentünk, ahová mennünk kellett, de akkor még nem is sejtettük, hogy utoljára.
