Three

Lauren nevetésére ébredtem, amit nagyon, de tényleg nagyon régóta nem hallottam. Kinyitottam a szemem, majd feltápászkodtam az ágyról, és a nevetés irányába mentem.

A konyhában kötöttem ki, ahol Dave szórakoztatta a húgomat.

-Szia Layla! Készen van a reggeli! Kérsz? - mosolygott rám Lauren és felém tartott egy tál omlettet.

Ekkor jött a konyhába Adam és kikapta a tálat a húgom kezéből, majd leült az asztalhoz és elkezdte enni.

-Szia. Hát, kösz nem, inkább most kihagyom. - húztam el a számat és gyilkos pillantásokat lövelltem Adam felé.

-Képzeld, azt mondta Dave, hogy ma elmegyünk vásárolni. Szóval elmegyek készülődni. - viharzott el köreinkből, majd Dave is ment utána.

-Mi van? - kapcsoltam kicsi fázis késéssel. Adam elkezdett köhögni, amikor meghallotta a hírt, mire én odaugrottam és elkezdtem ütögetni a hátát, majd a kezébe nyomtam egy pohár vizet.

-Kösz szépen! - nézett rám, és halványan elmosolyodott.

-Ugyan! - legyintettem, azután felmentem Laurenhez, mert nem igazán akartam egy légkörben lenni a sráccal.

-Mit vegyünk fel? - néztünk magunk elé, mikor Lauren kiválasztott magának egy pólót, amit rövid ruhának használt és az előző esti combfixét vette fel hozzá.

-Basszus, mi a francot vegyek fel? - álltam tanácstalanul Dave szekrénye előtt.

-Hé! Vedd fel ezt. Az egyik volt barátnőm hagyta itt. Most már a tiéd. - dobott az ágyra Adam egy fekete csipkés topot, egy piros - fekete kockás szoknyát és egy pár magas talpú fekete cipőt, majd lefeküdt az ágyra.

-Ó. Köszönöm. - fogtam meg a ruhákat, és indultam volna ki a fürdőszobába, amikor Adam elém ugrott.

-Itt öltözz fel! - suttogta.

-Akkor légyszíves menj ki addig. - pásztáztam a földet.

-Nem, nem. Csak azt ne mondd, hogy szégyenlős vagy. - emelte fel a fejemet.

-De igen. - motyogtam.

-Hát jó. - engedett el, így kimentem a fürdőbe. Felvettem a ruhákat, majd bementem a lépcsőn, ahol már mindenki ott volt, és csak rám vártak. Adam felé sandítottam, aki mosolygott.

A kocsiban ülve az ablakon néztem ki egész úton.

-Amúgy hány évesek vagytok? - kérdezte Dave. Nem akartam válaszolni Adam miatt. Nem igazán bíztam meg benne. Nem tűnt valami ártalmatlan típusnak, szóval kicsit féltem is tőle.

-Ő ma 20, én meg ősszel leszek 18. - mondta Lauren, mire én oldalba böktem. Ő csak csodálkozva nézett rám, de nem törődtem vele.

Az elsuhanó táj nagyon érdekesnek bizonyult, ugyanis egész idő közben azt néztem, egészen addig, amíg el nem értünk a plázához(!!).

-Na ne! Dave, ezt nem teheted. Ez nagyon drága hely! Igaz, nem sűrűn jártam erre, de tudom, hogy minden egy vagyonba kerül. - mentem Dave után, aki úgy tette, mintha süket lenne és Laurennel beszélgetett.

-Menjetek előre, addig én beszélek Laylaval. - szólt a húgoméknak Adam. Dave bólintott, majd eltűntek a liftben.

-Figyelj, mi a franc bajod van? - támasztotta mindkét kezét a falnak, így megakadályozta, hogy "elmeneküljek".

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszoltam vissza.

-Elhoztunk titeket ide, hogy legyen ruhátok, és egyéb pipere cuccotok, erre te azzal jössz, hogy nem kell, mert túl drága. Dave és Jimmy mindenben segít nektek, mert meg vannak veszve értetek, de én nem. Én nem fogok nyáladzani holmi kis fruskákért. Ezt jegyezd meg! - emelte fel a hangját, amitől megijedtem, és az arcomon legördült egy könnycsepp, amit még több is követte.

Ő elindult a lift felé, én meg a fal mellett lecsúsztam a földre és kitört belőlem a zokogás. Hátranézett, majd odasietett hozzám, és az a düh, ami azelőtt a szemében volt, eltűnt és aggodalom került a helyére.

-Mi a baj? - térdelt le elém.

-Tudod...hiányoznak a szüleim.. - fakadtam ki, és átöleltem.

-Mi történt a szüleiddel? - kérdezte.

-Csak..azt ne mondd, hogy nem hallottál róla. "Gyilkosság a Ritchie házban. Sid Vicious hasba szúrta barátnőjét, Nancyt, majd pár hónap múlva a heroin végzett vele." - idéztem fel az újságok címlapját.

-Szóval ti vagytok Sid Vicious és Nancy Spungen lányai? - nézett rám meghökkenve, mire csak bólintottam. -Figyelj, tudom, hogy nehéz, de túl kell tenned magadat ezen. Tovább kell lépned, és élni az életed. Muszáj! - ölelt át. Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Forróság futott végig az egész testemen, ahogy hozzám ért. Vágytam rá. Az illata, a szája, a szeme, mindene rabul ejtett. -Na gyere. Keressük meg a többieket. - segített fel, és megfogta a kezemet, majd a lift felé húzott.

Gyorsan felértünk a másodikra, ahol aztán keresni kezdtük a húgomékat. A fura az volt, hogy Adam még akkor is fogta a kezemet, ami már eléggé zavarba hozott. Ekkor pillantottuk meg őket, amint Lauren egy hófehér kis nyári ruhát nézett a kirakatban.

-Tetszik? - lépett oda hozzá Adam. A húgom csak bólintott, majd mind a ketten bementek az üzletbe, ahol Lauren letámadta az eladót, hogy vegye le a ruhát a kirakati báburól, mert az kell neki.

Én csak néztem magam elé, amikor egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzentem.

-Gyere be. Válassz valamit ha tetszik, aztán mutatok egy olyan helyet, ami biztosan tetszeni fog. - mosolygott rám Dave. Erőltetetten visszamosolyogtam, majd bementem a boltba.

Találtam is magamnak pár olyan pólót, ami elég jól nézett ki, fehérneműket, pizsamákat, nadrágokat és egyéb szükséges holmit.

A hely, amit Dave mondott egy retro bolt volt. Jó, lehet, hogy régimódinak gondolnak, mert én nem azért mentem be abba az üzletbe, hogy divatból vegyek Nirvana, Rolling Stones, Guns n Roses és Iron Maiden pólókat. Azért mentem be, hogy olyan együttesek logóját és nevét hordjam magamon, amiket nagyon szeretek.

Onnan kaptam még sok dolgot, aminek persze örültem, de felmerült bennem a kérdés, hogy miért is csinálják ezt.

-Dave, figyelj, szeretnék kérdezni valamit. - mentem oda a sráchoz, miközben kifelé sétáltunk az üzletből.

-Igen? - fordult felém mosolyogva.

-Miért bíztok meg bennünk ennyire? Mármint honnan tudjátok, hogy nem vagyunk bérgyilkosok vagy valami ilyesmi? - ő csak elmosolyodott, majd megállt, közel hajolt hozzám és suttogni kezdett.

-Azért, amiért ti is bíztok bennünk. Pedig lehet, hogy mi rossz emberek vagyunk. - kacsintott, miközben az arca már nagyon közel volt az enyémhez és a szívem már majd' kiugrott a helyéről.

Csak elmosolyodtam, mert bíztam benne. A másikban viszont annál kevésbé.

-Lányok, ti is jöttök ma este a bárba ugye? - fordult hátra Adam, mire én csak elhúztam a számat, Lauren viszont boldogan bólogatott.

-Zenélni fogunk. - mosolygott ismét Dave, amire én is őrült helyeselésbe kezdtem.

Éppen ekkor haladtunk egy egy ékszer üzlet mellett, amikor megpillantottam a kirakatban egy ezüst láncot, rajta egy gyönyörű medállal. Csillogó szemekkel néztem, amikor Dave odalépett mellém.

-Tetszik? - kérdezte halkan. Bólintottam és mire magamhoz tértem ő már bent volt a boltban. A következő percben pedig a nyakamba akasztotta a nyakláncot.

-De hát miért kapom? - néztem rá csodálkozva.

-Boldog születésnapot Layla! - adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen elpirultam.