Two

-Mi a baj Layla? Úgy csillog a szemed,amióta hazajöttél. - sandított rám a húgom.

-Ó Lauren. Találkoztam egy fiúval. Hosszú barna haja volt, gyönyörű zöld szemei, és olyan illata, amibe rögtön beleszerettem. - áradoztam, de megtorpantam, amikor Lauren szemében megláttam az ijedtséget.

-Tudod, hogy nem jöhetsz össze olyannal, akivel a bárban találkoztál. - fogta meg erősen a karomat.

-Nem, ez nem olyan fiú. Vele az utcán találkoztam, és nem volt vele semmi olyan. - nyugtattam meg.

-De én tudom, hogy ki ő. Mármint már voltam vele és szoktam látni a bárban is. Nagyon rendes és figyelmes volt velem is, de biztosan emlékszel Amyre.

Persze, hogy emlékeztem arra a lányra, akivel olyan jókat beszélgettem. Jött egyszer egy srác, és egymásba szerettek. Sajnos onnantól Amy élete nem tartott sokáig a munkaadónknak köszönhetően.

Ebből persze mindenki tanult és igyekeztünk nem kötődni semmilyen férfi nemű egyedhez.

***

Amióta abban a bárban táncoltunk éjszakánként, mindig azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe kellene megszökni onnan. Számtalanszor lejátszódott az akció a fejemben, de soha nem mertem megtenni.

Tűsarkú, csipkés fehérneműk, fűzők és harisnyatartó. Ezek azok a ruhadarabok, amiket minden este viselnünk kellett. És persze a rúdtánc, ami elmaradhatatlan volt. Én nem igazán jeleskedtem benne, szóval általában csak tekeregtem körülötte.

Aznap sem volt az másképp. Mellettem Lauren lábával átölelte a rudat és különböző mutatványokat csinált. Ahogy végignéztem a sok nyáladzó férfin, kiszúrtam azt a fiút, akivel reggel futottam össze.
A szemei csillogtak és tudtam, hogy engem néz.

-Mire vársz még? Szedd a lábadat és menj le hozzá. - bátorított a húgom, miközben lecsúszott a rúdon.

Azzal elindultam lefelé. Néhányan próbáltak fogdosni, de ellöktem a kezeket. Amikor a fiúhoz értem, lehuppantam az ölébe. Iszonyatosan jól nézett ki, az ujjatlan piros - fehér kockás ingben, ami alá egy fekete ujjatlan pólót vett fel. A jobb csuklóján egy fekete csuklószorítót viselt. A bal vállán lévő tetoválás elsőre nonfigurának tűnt, de közelebbről megnézve már volt értelme. Az illata ugyanolyan csodás és bódító volt, mint reggel. A szájából egy szál meggyújtatlan cigaretta lógott, akárcsak a mellette lévő fiúnak, akinek bozontos fekete haja volt. Egy fekete inget viselt, amit a mellkasán kigombolt, így látszódott a gyönyörű barna bőre. Talán Kaliforniából jöhetett. A kezében pedig egy sörösüveget szorongatott. Kivettem a hosszú hajú srác szájából a cigit és a számba vettem. Ő ragyogó szemekkel nézett rám, miközben meggyújtatta azt, majd beleszívtam, a füstöt pedig ráfújtam.

- Szia szépfiú! Lenne kedved egy kis huncutkodásra? - játszottam az egyik hajtincsével, amikor egy kéz erősen megszorította a vállamat. Hátrafordultam és egy nagydarab, öreg, kopasz fickó volt az. Elkezdett húzni az egyik szoba felé.

Megpróbálkoztam ismét a cigis trükkel, de elkapta a kezemet és megszorította. Ennek hatására kiesett a kezemből a "fegyverem".

-Hé te! Engedd el! - szaladt oda Lauren és elkezdte ütni a pasas vállát, mire az hátrafordult és megütötte őt, aki ettől a földre esett.

-Ne! Lauren! Engedj el, te rohadék! - kiabáltam és kapálóztam, de az alany egyre közelebb ért ahhoz a bizonyos szobához. Amikor beértünk szó szerint ledobott az ágyra, majd kigombolta a nadrágját. Próbáltam küzdeni ellene, sikertelenül. Fölém magasodott és már kezdte volna az "akcióját", amikor hangosan kinyílt az ajtó és a két srác állt az ajtóban, egyik karjában a húgomat tartotta.  A hosszú hajú srác egy pisztolyt szegezett az öreg fickóra, miközben intett, hogy menjek oda hozzá. Odaszaladtam, mire ő átölelt és így mentünk a kijárat felé, ahol ott állt a két kidobó gorilla, akik gyilkos pillantásokat vetettek ránk.

- Állj! A két lány itt marad és veletek is elbeszélgetnénk. - emelte a kezét a hosszú hajú fiú felé, aki ügyesen kitért előle és egy erős ütéssel a földre küldte mind a két pasast, azután tovább rohantunk kifelé.

-Bírod még? - kérdezte a srác.

-Nem igazán. - nagyon szúrt az oldalam és nem igazán szeretek magassarkúban futkározni.

-Jól van, tarts ki még egy kicsit. Mindjárt kint vagyunk. - mondta. Bólintottam és őszintén reméltem, hogy igaza lesz.

A bár előtt ott állt egy bordó Chevy Bel Air, aminek neki volt támaszkodva egy félhosszú barna hajú srác és cigizett. Amikor meglátott minket, kinyitotta a hátsó ajtót, majd ő beült a kormány mögé. A bozontos hajú betette Laurent a hátsó ülésre, én pedig szó nélkül beültem mellé, mellém meg ő ült.

-Lauren! Hé! Ébredj fel! - ráztam a húgomat, de nem történt semmi.

-Hagyd. Magához fog térni. Nem kapott túl nagy ütést. - mondta a hosszú hajú.  -Amúgy Jimmy vagyok, ő Dave, a sofőrünk pedig Adam. - mutatta be a srácokat.

-Layla. Ő pedig a húgom, Lauren. - viszonoztam a gesztust. Adam beindította a motort és gyorsan elhajtott a bár elől.

-Na és hová vigyelek titeket lányok? - kérdezte a sofőrünk hűvösen.

-Nos, nem igazán tudom, mert az eddigi munkaadónk biztosan ott keresne minket először, ahol eddig laktunk. Szóval.. Oké, tudom jól, hogy illetlenség ilyet kérni, de nem maradhatnánk valamelyikőtöknél egy kis ideig? Csak addig, amíg rendes munkát nem találunk és tudunk bérelni egy albérletet. - kissé elpirultam, mert elég gáznak találtam, hogy hajléktalanként viselkedek, de nem nagyon volt más választásom.

-Nálam most nem lenne túl alkalmas, mert volt egy kis problémám a zsarukkal és nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne ha titeket nálam találnánk. - húzta a száját Jimmy.

-Hozzánk jöhettek. Majd alszotok a szobámban, én pedig átmegyek Adamhez. - ajánlotta fel Dave.

-Nagyon szépen köszönjük. Igazán rendesek vagytok. - hálálkodtam, ám ekkor megmozdult mellettem Lauren.

-Lauren! Úristen! Hogy érzed magad? - néztem rá,mire ő csak mosolygott.

-A történtekhez képest remekül. De mondd csak, hol a fenében vagyunk és kik ezek az alakok? - méregette a srácokat.

-Ó. Ők segítettek nekünk kiszabadulni. Adam, Jimmy és Dave. Náluk fogunk lakni, amíg nem lesz pénzünk albérletre. - újságoltam neki a híreket. ő csak bólintott, majd a további út síri csendben zajlott.

Jimmyt kitettük egy kis utcában. A másik két fiú meg körülbelül 15 percre lakott onnan.

Kiszálltunk a kocsiból és egy közepes méretű kertes ház tárult elénk. Belülről pedig még gyönyörűbb volt.

Fa padló és világos falak. Bőr kanapék és egy nagy plazma tévé a nappaliban.

A konyha ki volt téglázva. Bordó konyhabútorok és nagyon királyul felszerelt szekrények.

David hálószobájának falai sötét színűek voltak, fekete szekrénysorral, egy franciaággyal, tévé, házimozi, és egy asztali számítógép. Az ágy mellett volt két éjjeli szekrény, amiken volt egy - egy lámpa. A padlószőnyeg fehér volt, a falnak neki volt támasztva egy akusztikus és egy elektromos gitár.

Adam szobájának a falai fehérek és feketék voltak. Egy lépcsős polcon könyvek és CDk sorakoztak. Mellette egy kis szekrényen rengeteg bakelit lemez. Egy franciaágy fekete, szürke ágyhuzattal. Fölötte a falon egy polc helyezkedett el, amin egy gitártok,ruhák és fényképek voltak. Az ágy egyik oldalán egy kis asztal tetején volt egy bakelitlejátszó. A másik oldalon pedig a falnak támasztva állt egy gitár és egy hatalmas erősítő. Az íróasztalon számítógép, a falon pedig néhány fesztivál plakátja.

A fali óra hajlani 3 órát mutatott és rájöttem, hogy álmos vagyok. Ezért elmentem fürödni.

A fürdőszoba is gyönyörű volt. Szürke falak, a kád oldala fekete csempével kirakva, hatalmas tükör, wc, a polcokon illat és tisztálkodási szerek.

Amikor végeztem a fürdéssel felvettem a pólót, amit kaptam. Nirvanás volt. Micsoda meglepetés. Kurt és Courtney anya és apa úgymond "utóda". Elég gáz, hogy nálunk a fickó halt meg először és nem a nő. Bár Courtney még mindig él, pedig ő jobban megérdemelte volna a halált, mint Kurt. Kár érte.

Ahelyett, hogy bementem volna Laurenhez, a srácok szobája felé vettem az irányt. Meg akartam köszönni amit értünk tettek. Beléptem a szobába, de csak Adam volt bent.

-Bocsi, ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam köszönni azt, hogy segítettetek Laurennek és nekem, meg persze, hogy megengedtétek, hogy itt csöveljünk. - küldtem felé egy mosolyt.

-Pf. Ha rajtam múlott volna, ott rohadtok meg azon a helyen. Nem én voltam az ötletgazda, szóval ne hálálkodj itt nekem. - mondta mogorván, mire én megszeppenve hebegtem valami elnézést félét, majd visszamentem Laurenhez, aki addigra már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam a lámpát és bebújtam mellé.

-Jó éjszakát Lauren. - suttogtam, majd lehunytam a szemeimet és álomba szenderültem.